Szolga Hajnal: Új szelek fújnak / WINDS OF CHANGE

A kiállítás helye / PLACE : CEU Nyitott Galéria, Budapest, Nádor u. 11, 10151

A kiállításmegnyitó / OPENING : 2024. augusztus 29. csütörtök, 18:00

A kiállítást megnyitja / SPEECH : Kopin Katalin,művészettörténész

Zene: Dj Clear and Spætï

A kiállítás megtekinthető / UNTIL : 2024. szeptember 20-ig.

Nyitvatartás / OPENING TIME : Kedd – Szombat 12:00-18:00 között (vasárnap és hétfőn zárva)

-for EN scroll down –

Új szelek fújnak

Szolga Hajnal analóg és digitális munkáiban az antropocén és poszthumán tendenciákat ötvözi a médiummal való progresszív kísérletezéssel. A sorozatokban gondolkodó művész egyfajta lírai narratíva ívén foglalkozik a disztópikus környezet, az ember és a technika viszonyával: leginkább arra keresi a választ, mi az ember szerepe, mennyire tartja irányítása alatt a világban zajló folyamatokat. A művész a nagyítást saját maga végzi, fényképeit és fotó festményeit a klasszikus fotográfiai eljárások mellett fotogramm és chemigramm technikákkal ötvözi. A képmanipulációs folyamatokban elsősorban az otthon is megtalálható környezetbarát, lebomló vagy újrahasznosított anyagokat részesíti előnyben.

Szolga Hajnal eddigi alkotói folyamatát elsősorban fekete-fehér eljárások jellemezték, majd a 2022-es Scotopia sorozat készítése közben eldöntötte, hogy színes kompozíciókat is létrehoz. A scotopia a sötétben látás képessége, amelyre az ember csak technikai eszközökkel képes. A Scotopia című nyolcrészes sorozat nézőpontváltásokra ad lehetőséget: egyszerre látunk egy túlélő alakot sivár, posztapokaliptikus környezetében, és azt, hogy a technikai eszközök segítségével mit láthat ő maga. A szinte groteszk figura tisztázatlan szerepben jelenik meg, nem tudni elkövető-e vagy áldozat. Esetleg mindkettő? Ő vagy mi nem látunk tisztán?

De nem csak a sötétség, a túlzott világosság is átmeneti vakságot okozhat: miután erős fénybe nézünk, extrém színeket és formákat érzékelünk. A művész a scotopikus látás tanulmányozása közben kezdett el az erős fényhatásra kialakuló “utóképek” kutatásával foglalkozni.

A lefényképezhetetlen (mentális)képek megalkotásához kameranélküli intuitív fényképalkotás felé fordult. A fotóvegyszerekkel, papírokkal, hőmérséklettel, sorrendiséggel és a véletlenszerű gesztusokkal való hosszas kísérletezés kiérlelt módszerré vált. Ennek eredménye például a Chemicosmos nagyméretű digitális nyomatok és a Timeline című színes analóg chemigramm szalag, ahol mindemellett a Scotopia fotósorozat elemei mint egy fejlődéstörténeti idősávon történelmi jelentőségű absztrakt pillanatokká lényegülnek át.

A kozmikus színes fotó-festményekben rejlő molekuláris részletek a szemet felépítő fotoreceptorokra, csapokra és pálcikákra hasonlíthatnak de akár baktériumok mikroszkóp-esztétikáját is felfedezhetjük bennük. Más formában hasonlóra vállalkoznak a posztamensen álló petricsésze fotók : tökéletes sötétben zajló laborfolyamatok, kémiai reakciók feltartóztatott pillanatai.

A műegyüttes megidézi mindazon az embertől függetlenül szerveződő elemeket, mint amilyenek a földtörténeti korokat túlélő, adaptálódó mikroorganizmusok, vagy az emberi kontrolltól elszabaduló önvezérlő kibernetikus rendszerek, amelyek jóeséllyel túlélhetik az emberiséget.

Az emberi jelenlét hiányát máshogyan közelíti meg a A láthatatlan ember című szcenografikus sorozat. Az emberi alak mint negatív tér, testet öltött hiány jelenik meg: környezete a kapcsolóházak, irányítóközpontok, emberfeletti léptékű indusztriális konstrukciók esztétikája. Gépeinek segítségével irányítja a környezete építését és rombolását. Az emberi jelenlét szimbolikus felfüggesztése egyszerre kérdőjelezi meg a technika feletti kontrollt és az ökológiai realitásokat. Milyen utópisztikus felvonások következhetnek még be? Kik lehetnek a túlélői? Emberek, gépek vagy egysejtűek?

Text by Kata Benedek & Hajnal Szolga

Szolga Hajnal vizuális művész, fotós, Berlinben él és alkot. Magyarországon kommunikáció- és médiatudományt, filozófiát, Németországban pedig fényképezést és médiadesign-t tanult. Munkái társadalmi, ökológiai és kulturális kérdések kritikus nézetei. A természetet és javainkat befolyásoló emberi viselkedést tanulmányozza, és általában az emberek és környezetük kapcsolatával foglalkozik, többnyire saját szubjektív, futurisztikus elképzelésein keresztül reflektálva a klímaváltozás következményeire. Főleg analóg technológiával dolgozik, negatívokat fejleszt és fényképeket nyomtat sötétkamrájában.

insta: @hajnal_szolga_photography

Winds of Change

In her analog and digital works, Hajnal Szolga combines anthropocene and posthuman tendencies with progressive experimentation with the medium. The artist thinks in series and deals with the relationship between the dystopian environment, man and technology in the form of a kind of lyrical narrative: she mostly looks for the answer to what is the place of man’s role and does he control the processes taking place in the world. The artist does the enlargement himself, and combines his photographs and photo paintings with photogram and chemigram techniques in addition to classic photographic processes. In image manipulation processes, she prefers environmentally friendly, degradable or recycled materials, which can also be found at home.

Hajnal Szolga’s creative process was mainly characterized by the black-and-white process until now, but during the production of the 2022 Scotopia series, she decided to create color compositions as well. Scotopia is the ability to see in the dark, which humans can only do with technical devices. The eight-part series called Scotopia offers an opportunity to change the point of view: we see a survivor in his bleak, post-apocalyptic environment at the same time, and what he himself can see with the help of night vision goggle. The almost grotesque figure appears in an unclear role, it is not known whether he is a perpetrator or a victim. Maybe both? Is it him or are we not seeing clearly?

But not only darkness, excessive brightness can also cause temporary blindness: looking into strong light, we perceive extreme colors and shapes. While studying scotopic vision, the artist began researching these “afterimages” created by strong light. This is how he started intuitive imaging in his cameraless photography. Long experimentation with photochemicals, papers, temperature, and sequence eventually resulted not only in random gestures, but also in intentionality and tried-and-true recipes. Technically, good examples of this are the Chemicosmos large-scale digital prints and the 8 meter long colorful analog chemigram called Timeline, where, in addition, the elements of the Scotopia photo series are transformed into historically significant abstract moments as a timeline of the history of epoches.

The molecular details inherent in the cosmic color photo paintings may resemble the photoreceptors, pins and rods that make up the eye, but we can even discover the microscopic aesthetics of bacteria in them. The photos in Petri dishes standing on transparents try to depict these phenomena, which are really laboratory processes, moments of chemical reactions, some of which were born in complete darkness.

The ensemble evokes all those elements that are organized independently of humans, such as adaptive microorganisms that have survived the ages of Earth’s history, or self-governing cybernetic systems that evade human control and that survive humanity by a long time.

The scenographic series The Invisible Man takes a different approach to the absence of human presence. The human figure appears as a negative space, an embodied lack: its environment is the superhuman scale aesthetics of switchboards, control centers, and industrial buildings. He controls the construction and destruction of his environment with the help of his machines. The symbolic suspension of human presence simultaneously questions control over technology and ecological reality. What other utopian acts can happen? Who could be its survivors? Humans, machines or unicellular?

Text by Kata Benedek & Hajnal Szolga

Hajnal Szolga is a Hungarian visual artist, photographer, lives and works in Berlin. She studied Communication and Media Science, Philosophy in Hungary and Photography and Media Design in Germany. Her works are a critical view of social, ecological, and cultural issues. She studies the human behavior that affects nature and our possessions and usually deals with the relationship between people and their environment, mostly reflecting on the consequences of climate change through her own subjective, futuristic visions. She mainly works with analog technology, developing negatives and printing photos in her darkroom.

insta: @hajnal_szolga_photography

https://www.facebook.com/events/1607870979759742/