Helyszín: Vaszary Képtár
(Kaposvár, Fő utca 12.)

Megnyitja: dr. Albertini Béla fotótörténész

Megtekinthető: 2005. május 28-án 10-18 óráig, 29-én 10-16 óráig, ezt követően július 9-ig hétfőtől péntekig 9-17, szombaton 9-12 óráig

Magyarország, az én “nagyszülő-földem”

Helyszín: Vaszary Képtár
(Kaposvár, Fő utca 12.)

Megnyitja: dr. Albertini Béla fotótörténész

Megtekinthető: 2005. május 28-án 10-18 óráig, 29-én 10-16 óráig, ezt követően július 9-ig hétfőtől péntekig 9-17, szombaton 9-12 óráig

Magyarország, az én “nagyszülő-földem”

A házunk Zürichben tele volt fényképekkel.
Fényképek voltak falakon, asztalokon, fiókokban, a sötétkamrában. Emberek az egész világból ki- és bejárkáltak – beszélgettek, ettek és ittak – és mindezek felett függött egy hajdúhadházi kislány képe.
Ez már akkor is ikon volt; azoknak a gyerekeknek a szimbóluma, akik a második világháborúban szüleiket elveszítették.
Sokáig azt hittem, ez a kép rólam készült. Később megtudtam, hogy ezt sok gyerek így gondolta Svájcban, mert minden második gyerekszobát ez a kép díszítette.
Évekkel később tudtam meg a kép igazi történetét: a kislány a Svájci Szeretetszolgálat egyik gyermekfalujához tartozott; a Szolgálat megbízásából fényképezett ott apám a háború után. A kislány leejtett egy kekszet (ami akkor nagy érték volt) a piszkos földre, és emiatt alig lehetett megvigasztalni. Arckifejezése egy ősi emberi érzést tükröz, amit az egész világon megértenek.
Habár Magyarország nagy szerepet töltött be családunk életében – nagyapám onnan származott – soha nem sikerült odautaznunk. Most nagy örömmel tölt el, hogy a képek, amelyeket apám majdnem 60 éve készített ott, ezúttal megtalálják az utat Magyarországra.
Ezzel egy időben más országokból is érkeznek képek Magyarországra; így lesz a világ kisebb és a barátság nagyobb.

Zürich, 2005 áprilisában

Marco Bischof