Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.

A kiállítást megnyitja Beke László művészettörténész

Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.

A kiállítást megnyitja Beke László művészettörténész

Azok közé a fotográfusok közé tartozik, akik a külső világ felfedezése felől haladnak saját vízióik felé. Az épített világról, majd az ebben a környezetben élő emberekről készített képeinek sora az emberhez vezet, világa lassan portrékká tisztul, mégpedig a teret és időt egyaránt megragadni képes, több expozícióval készült, elmozdult portrékká. Kapcsolatai átszövik az egész magyar vizuális kultúrát. Két évtizedig az állami televízió fotog-ráfusaként dolgozott, jelenleg szabadúszó.
(Regard Hongrois / Magyar tekintet Magyar fotográfusok a Párizsi Királyi Palota kertjében – Photographs hongrois au jardin du Palais Royal Paris Budapest, 2001 Magyar Fotográfusok Háza)

1950-ben születtem Budapesten. 1972 óta fotografálok. Tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1980-1986-ig tagja, illetve vezetőségi tagja voltam a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának.
1980-tól a Magyar Televízió fotográfusa voltam. 1997-től 1999 novemberéig a Magyar Televízió Rt. Fotó Osztályát vezettem.
1991-ben elnyertem az “Aranykamerát”.
1994-ben Balogh Rudolf-díjjal tüntettek ki.
A Szép Könyv ’95 pályázaton könyvem elnyerte a legszebb művészeti könyv, illetve a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját.
Képeim megtalálhatók többek között a Ludwig Múzeum (Budapest), a Fotográfiai Múzeum (Kecskemét), a Modern Művészetek Múzeuma (Párizs, Franciaország), a Fotó, Film- és Televízió Múzeuma (Bredford, Anglia) a Ken Damy Galéria, Brescia, Olaszország) és Yoko Ono (New York, USA) gyűjteményeiben.

” Aki azt tudja a művészet és az élet dolgairól, ami a legfontosabb:

A. AZ ÁTJÁRHATÓSÁGOT

B. A KULTURÁLIS FOLYAMATOSSÁGOT az valóban a művészetet, mint lényegest vizsgálhatja. Az, hogy a fekete-fehér a legalkalmasabb forma a fénykép igazságának közvetítésére, az közhely. Bajban lesz, aki ezt a klasszikus megközelítést választja, mert a régi szabályok már nem működnek, az új kódot pedig ismernie kell ahhoz, hogy az új fényképeket megértsük. A kizökkent világ nem egy perspektívájú képeit állítja elő. Nem egy, hanem több perspektívájú képben gondolkodik. Olyan ez a tér, ahol nincsenek kitüntetett pontok. Olyan, mint az élettér, melynek filozófiáját meg kell tudni érteni ahhoz, hogy utána mi legyünk vizsgálói az általunk kreált KÉPTÉRNEK. A művész rájött a titokra, a VESZÉLYES és SZÉTROBBANTOTT, a DEKONSTRUÁLT TÉR IGAZSÁGÁRA: Ebben élünk…
Az, hogy a művész Moholy-Nagyról, Fritz Langról, Eizenstein montázsairól tud, fontos dolog számomra. Hisz e toposzok, melyek a művész munkáiban is megjelennek, biztosítékai a KULTURÁLIS FOLYTONOSSÁGnak. Nem hiszek az olyan művészekben, akik azt gondolják, ők találták fel a… nem, ezen nincs mit feltalálni, alkalmazni kell tudni egy új artikulációval a tudott, érzett dolgokat. Tóth György egy gondolkodó művész, egy olyan művészeti ágban, mint a fotó, ami abszolúte felvállalja a divatőrületeket, a villogást, a szemfényvesztést, a nyomulást, az izgágaságot, a kopírt nyugati kommerszét. Tóth ezzel szemben gondolkodik, majd cselekszik. Úgy tesz, mint a festő, a FÉNY-FESTŐJE. A művész magát csinálja képeiben. Csendben, rendben, tisztán, becsületesen, halkan, szeretettel, nagyon emberien és nagyon simogatóan. Ennél többet adni talán nem kell. Ez elég, én úgy gondolom. Nekem elég!”
Bachmann Gábor
Tóth György: Test – Tér Body – Space 1989-1994 Pelikán Kiadó Budapest, 1995.

“… Ezek a munkák tökéletesen új utat jelöltek ki Tóth György számára: ha úgy tetszik, a külső tájaktól a belső tájak felé való fordulást. Az új úthoz új technika is kellett: Tóth felfedezte a maga számára a többszörös expozíciót, mint olyan eszközt a mozgás és az idő integrálására, melyet a festészetben a futuristák vezettek be. A gyors egymásutánban exponált kép a negatívon finom elmozdulásokat rögzít, a kontúr bizonytalanná, ködössé válik, az arc, és a jellegzetes mozdulat fázisokra való felbontása, láthatóvá teszi az elillanó pillanatot, megragadja az időt.
Tóth György a portrékkal kezdte ezt az új stílust: híres emberek, barátok és művészek pszicho-arcmásaival. Szerencsés esetben ez a különös, lélekelemző portré hozzátesz valamit a személyiség rejtett vonásaiból, de arra is van példa, hogy a modell “ellenáll” az effajta beavatkozásnak. Tóth rendkívül gondosan és precízen készül fel erre a feladatra – tapasztalatból tudom -, és modelljeit többnyire jobban ismeri a felületes társasági viszonynál. Arra is van gondja, he nem elégedett az eredménnyel, hogy többször is nekifusson ugyanannak a témának.
Látszólag egészen más kategóriába tartoznak a testképek, bár a technika, a módszer azonos. A nagyközönség számára ismeretlen modellek jelentek meg: Renáták, Csillák, Mariannok, Loliták… Megpróbáltam feltérképezni, hogy milyen irányt vett ez a – jobb szó híján – aktfotónak nevezett tevékenység. Kétségtelenül új elem a modell objektivizálása: eltérően a portréktól, itt nem a modell bonyolult, vagy kevésbé összetett személyiségének boncolgatásáról van szó, hanem a test immaterializálásáról, átváltozásáról, anyagtalanná formálásáról.
Ha “ősöket” akarok keresni Tóth Györgynek, akkor mindenekelőtt egy képzőművészeti ős-képre kell hivatkoznom: Courbet híres, az emberiség ősforrás átszimbolizáló torzójára, melyet a fotográfusok mellett a festők is továbbfejlesztettek (elég Egon Schiele osztrák festőre gondolnunk). De eszembe jut az amerikai Alfred Stieglitz híres, a festőnő Georgia O’Keeffe modelláló torzója 1918-ból, vagy Edward Weston, Imogen Cunningham hasonló tárgyú képei. De ne feledkezzünk meg André Kertész torzított aktjairól, Robert Mapplethorpe, André Serrano, Thomas Florsschutz test-képeiről, még akkor sem, ha ezek indítéka és esztétikai hatása egészen más.
Paul Virilio a fotós és filmes varázslatról értekezve az ős-filmes Melies-t idézi, amikor azt mondja, hogy a trükk alkalmazása lehetővé teszi számunkra a természeten túli, a képzeletbeli, sőt a láthatatlan kép megvalósítását. Adjuk át magunkat Tóth György “trükkjeinek”, melyekkel megidézte a látványon túli látványt.
Néray Katalin

Művei megtalálhatóak a következő fontos gyűjteményekben

Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest)
Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét)
Modern Művészetek Múzeuma (Franciaország, Párizs)
National Museum of Foto Film and Television (Anglia, Bredford)
KEN DAMY Galéria (Olaszország, Brescia)
Kodak Magyarország Kft.
Yoko Ono (USA, New York)
Novomeszky gyűjtemény(Las Vegas, USA)
San Francisco Museum of Modern Art (USA, San Francisco)
The Library of Congress, Prints and Photographs Division (USA, Washington)
Georg Eastman House International Museum of Photography and Film (USA, Rochester)
AL-Galéria (AL-Gallery, Budapest)