Dömötör Mihály fotográfus hatvanadik születésnapján szülővárosa, Hódmezővásárhely előtt tiszteleg a „Szórtfényben” című fotókiállításával. A művész múzeumigazgató édesapja által megálmodott kiállítóhelyen, az Alföldi Galériában bemutatott közel száz kép jórészt Hódmezővásárhelyhez kötődő témákat dolgoz fel. A kiállítás összegzi Dömötör Mihály eddigi fotóművészi életművét.
Dömötör Mihály fotográfus hatvanadik születésnapján szülővárosa, Hódmezővásárhely előtt tiszteleg a „Szórtfényben” című fotókiállításával. A művész múzeumigazgató édesapja által megálmodott kiállítóhelyen, az Alföldi Galériában bemutatott közel száz kép jórészt Hódmezővásárhelyhez kötődő témákat dolgoz fel. A kiállítás összegzi Dömötör Mihály eddigi fotóművészi életművét.
Az ismert fotográfus témái között szerepel a hódmezővásárhelyi tanyavilág, írók és 56-os hősök portréi, árnyképek és a helyi művészek is. A Vásárhely Anno képsorozattal Dömötör Mihály a város régebbi állapotát akarta megjeleníteni a jelenlegivel összehasonlítva. Munkája során a századelőn készült Plohn József-féle üveglemezeket használta fel. Vásárhely különböző közterein megpróbált pontosan oda beállni fényképezőgépével, mint egykoron Plohn József. Van, ahol nagyon kevéssé változott a város, van, ahol viszont nagyon meglátszik a különbség.
Dömötör Mihály igyekszik megjeleníteni a tárgyalkotó ember szándékát, mint mondja a „népművészetben is megvan az Ady által emlegetett „éhe a szépnek”, hiszen a tulipános láda ugyanazt a funkciót betölthetné úgy is, ha nem festenének rá tulipánt, a pálinkás butykosból akkor is meg tudnánk inni a pálinkát, ha nem lenne rajta Kossuth-címer. Ez a szépség iránti éhség most is működik az emberben” – véli a 60 éves fotográfus.
Az 56-os portrékat Plonh József 48-as honvéd sorozata ihlette, ahol megöregedett 56-os forradalmárok elődeikhez hasonlóan ugyanolyan büszkén néznek a fényképezőgépbe, mert szintén igaz ügyért harcoltak.
Az íróportrék központi tematikája az ember múlandósága. Az íróporték sorozat Lengyel András irodalomtörténész bíztatására készült el. Dömötör Mihály egyik kedvenc képe Ilia Mihály irodalomtörténészről készült. „Nagyon nem akarta, hogy fotózzák, nem szerette, de a bölcsesség, szeretetteljesség átjön az arcán. Az írók megőrzik az emberi arcukat, mert soha nem kapni, hanem adni akartak az emberiségnek” – mondja a fotográfus.
A 60 esztendős művész szerencsés, gazdag és boldog embernek tartja magát. Szerencsés, mert harminc évig műtárgyfotósként azt csinálhatta a szegedi múzeumban, amit szeretett. Gazdag, mert sok mindent tudott fényképezni: néprajzot, képzőművészetet, régészetet, a dél-alföldi városok állapotát. „Ilyenkor szomorúnak kellene lenni, mert mégiscsak egy emberöltő telt el, a nyugdíjba menetel pánikkal szokta eltölteni az embereket, de én inkább boldog vagyok. Úgy érzem, most több időm lesz magamra és a további alkotásra. Fontos emberi tartalmakat szeretnék átírni a fotográfia nyelvére, szeretnék befejezni két könyvet, s megörökíteni képekben Hódmezővásárhely téglaépítészetét” – beszél terveiről a fotóművész.
Dömötör Mihály március 13-án, szombaton 16 órakor nyíló kiállításának mottója egy népi mondás: „Kikeletkor, Szent György napkor minden ember lehet pásztor. De már ősszel, számadáskor, az az ember, ki elszámol.” A tárlat április 10-ig tekinthető meg a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában.