Ez a kiállítás, alkalom arra, hogy megtekintsék Szilasi Gábor 1956 előtti budapesti fotóit, valamint Kanada Quebec tartományában készült portréit, enteriőrjeit és a mindennapok építészetét megörökítő kép- tanulmányait.

A Magyar Fotográfusok Háza- Mai Manó Ház (Budapest, Nagymező utca 20.) 2003. szeptember 15-től mutatja be Szilasi Gábor gyűjteményes kiállítását a második emeleti kiállítótérben.

Ez a kiállítás, alkalom arra, hogy megtekintsék Szilasi Gábor 1956 előtti budapesti fotóit, valamint Kanada Quebec tartományában készült portréit, enteriőrjeit és a mindennapok építészetét megörökítő kép- tanulmányait.

A Magyar Fotográfusok Háza- Mai Manó Ház (Budapest, Nagymező utca 20.) 2003. szeptember 15-től mutatja be Szilasi Gábor gyűjteményes kiállítását a második emeleti kiállítótérben.

Szilasi Gábor 1957-ben huszonkilenc évesen emigrált Magyarországról, és 1959-ben került Kanadába, pontosabban Quebecbe, Montrealba, ahol azóta is él. Itt rövid idő alatt a kanadai művészvilág egyik vezető személyiségévé vált.

Szülővárosában még nem volt hasonló, nagymérvű kiállítása.

Szilasi, akire az irodalmi és filmművészetbéli realizmus gyakorolta a legnagyobb hatást, még az 50-es évek elején, Magyarországon kezdett fotográfiával foglalkozni, és alkotásainak alapvető jellegzetességei már ezeken a korai felvételeken is láthatóak: képei az ember viszonyát vizsgálják a környezetéhez, illetve az embert ábrázolják saját környezetében, kellemes humorérzékkel, mély humanizmussal átszőve. Szilasi számára azonban a festőiség igénye majdnem egyenértékű a dokumentumszerűségével- ez alapján is Henri Cartier-Bresson szellemi rokonai közé sorolható. Szilasi egyébként, eltekintve néhány 60-as években látogatott kurzustól ill. műhelytől, autodidakta fotográfus.

Szilasit mindenekelőtt az állandóság és a változás ábrázolásának lehetőségei érdekelték és érdeklik ma is, legyen szó bár épületek fényképezéséről, vagy Montreal (és 1980 óta gyakoribbá váló látogatásai eredményeképp újra Budapest) utcáinak, lakóinak fotózásáról. Ilyen vállalkozás volt a Ste Catherine Street módszeres végigexponálása 1979-ben, majd tizenkét évvel később másodszorra is. Ugyanezt a kérdést járta körül 1990-ben a Montreal Museum of Fine Arts Monet -kiállítására készült színes sorozatával is, mely Monet Giverny kertjének festményeiről jól ismert részleteit mutatják 1990-ben, mint pl. a Japán hidat.

A vidéki Quebecet ábrázoló hetvenes években készült sorozatai (Charlevoix, Beauce, Lotbiniere, Abitibi, Lac St-Jean) az egyedi ember mindenkori, saját milliőjét keresik, majd dokumentálják, sokszor antropológiai igénnyel. Ugyanebben a felfogásban dolgozott egy apró olaszországi faluban is, Greve-ben 1986-ban.

A hetvenes években a személy és környezete iránt tanúsított kíváncsiságának képi megjelenítésére új műfajt teremtett: egy képpé kombinálta a fotó alanyáról készült fekete-fehér portrét és az enteriőrt (ahol a portré készült) megörökítő színes képet. Ezekkel párhuzamosan pedig, egész életműve folyamán megszakítás nélkül készítette portréit a legfőképp kanadai, de emellett amerikai, európai művészvilág szereplőiről. Körülbelül 1990-1992-től kezdve viszonya fotóinak alanyaihoz megváltozott: Polaroid képeket kezdett készíteni, női portrékat, és ezeken a képeken az ábrázoltak személyes környezete egyre inkább elveszti jelentőségét, a kamera (a kamerát tartó személy) egyre közelebb kerül tárgyához.

A jelek és a jelek tudománya iránt nagy érdeklődést mutató Szilasi fotóin ezt a kíváncsiságot “utcai jelek” megörökítésével elégíti ki: ennek eredménye az 1982 és 1984 között született LUX- sorozat, neonreklámok, neonhirdetések szériája, de az újabb, Budapesten készült képeken is láthatjuk nyomait.

Szilasi Gábor a vele készült interjúkban mindig hangsúlyozza, hogy mint alapvetően külföldi, külső szempontok szerint közelít a jellegzetes kétkultúrájú Quebechez ill. lakóihoz. Ez a sajátos “kívülállás” még erősebb objektivitást kölcsönöz a dokumentumfotónak.

Szilasi Gábor nemcsak fotográfus, a fotográfiát oktatta is. 1970 és 79 között a Collége du Vieux Montrealban, 1979-től a Concordia Universityn. Európában vendégprofesszorként Karkkóban tanított. A Stanford Universityn többször is járt, mint meghívott professzor.

1959 és 1970 között az Office Film du Quebecben dolgozott, ma pedig, a Mai Manó Ház kiállítására való készülés mellett, a Cinémathéque québecoise negyvenedik évfordulójára készít nagyméretű portrésorozatot.

Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház

cím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.

Telefon: (1) 473-2666

Fax: (1) 473-2662

E-mail: maimano@maimano.hu

Nyitvatartás: minden hétköznap: 14.00 – 19.00