Scroll down for english!

///

SZABÓ Dezső
Üres képek

megnyitó: január 14-én 18-20 óráig
megtekinthető: február 28-ig
keddtől péntekig 14-18 óráig

Az Üres képek sorozat része annak a nagyobb ívű programnak, amelyen az elmúlt néhány évben dolgoztam (Fekete-Fehér, 2015; Exposed, 2016; A fény határai, 2017; Skála, 2018). A sorozat címe és inspirációja a kontaktnak vagy kontaktmásolatnak nevezett képtípusból származik. A sorozat fotogramokból áll, képpé változtatva emléket állít a fotográfiai segédeszközöknek, de mindeközben valójában a művek ebben a formában önálló műalkotásként működnek. Gondolatmenetem szerint, ha eltávolítjuk a negatívokat – vagyis a képi információt – a kontaktmásolásra, illetve archiválásra használt eszközből, akkor szinte mellékesen vagy járulékosan visszamarad a kontaktmásoló tasak mint forma. Ezzel önmagában jelenvalóvá válik az, ami korábban lényegtelennek számított. Tovább értelmezve az így rögzített jelenség üres formaként előfeltételezi a kép hiányát, miközben ő maga válik képpé. Ezt az észrevételt mint művészeti célú felhasználási lehetőséget kiterjesztettem a különböző formátumú negatívokat, diákat vagy papírképeket kezelő tárgyakra, a különféle fotóalbumokra, borítékokra is, melyek inkább az amatőr fotográfia, a tömeges képhasználat világára voltak jellemzőek a kétezres évek elejéig. A fotográfia történetének már korábbi szakaszaiban is foglalkoztatta a teoretikusokat és az alkotókat a fotografikus kép természetének és működési mechanizmusának analitikus vizsgálata. Most, a legújabb technikai, és az ebből következő társadalmi változások és képhasználati módok révén ismét aktuálissá vált a fotografikus kép mibenlétére való újra rákérdezés. Az átalakuló kultúra és képi kommunikáció történetének abban a fázisában vagyunk, amikor még lehetőség van arra, hogy a művészet az analóg fotografikus képalkotás lényegi természetét újraértelmezze, majd ezzel le is zárhassa ezen korszakát.

Szabó Dezső

Szabó Dezső (1967) képzőművész. 1990-97-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt. Érdeklődése a kezdeti monokróm festészeti munkák után a fotografikus képrögzítés felé fordult. Korai munkáiban légi és természeti katasztrófák (Black box, 1999), különféle természeti jelenségek (Forgószél, 2001), titokzatos helyszínek (Helyszín, 2000), mélytengeri felvételek, többnyire televíziós adások kimetszett állóképeiből modellezett látványokat rögzített kisfilmes kameráján. A látvány modellezésében egyfajta végpontot jelölt a makett és választott téma önmegsemmisítő logikája a Time Bomb című sorozatban (2008). A látvány és a kép újrateremtésével Szabó már ebben a korai szakaszban a képek működésének mechanizmusára, azok jelenkori státuszára kérdezett rá, majd tevékenységét 2015-től kiterjesztette az analóg fotografikus kép természetének vizsgálatára is. Szabó Dezső munkái számos önálló és csoportos kiállításon szerepeltek, legutóbbi egyéni intézményes tárlata 2018-ban Sötétkamra címmel került megrendezésre a Magyar Fotográfiai Múzeumban. Művei megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest), a Kortárs Művészeti Intézet (Dunaújváros), a Paksi Képtár (Paks) a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum (Győr), és a Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) gyűjteményeiben.

Illusztráció: Szabó Dezső: Üres képek XXIII (Forte), 2019, fotogram, 58x48cm

///

SZABÓ Dezső
Empty Images

opening: 14 january 6-8pm
on view: until 28 february
tuesday-friday 2-6pm

The series entitled Empty Images comprises part of a larger scale program which I have been working on for the past few years (Black & White, 2015; Exposed, 2016; Limits of Light, 2017; Scale, 2018). The title and inspiration for the series come from what is referred to as a contact print. The series itself consists of photograms; it turns the tools that aid in photography into images, thereby paying tribute to them. At the same time, the works, in this form, actually function as autonomous works of art. The way I think about it, if we remove the negatives – that is to say, the visual information – from the tools used for archiving and creating contact prints, then, almost as a by-product, we are left with the negative sleeves as a form. Thus, that which was previously regarded as unimportant becomes present in its own right. Carrying this train of thought further, the thus recorded phenomenon, as an empty form, presupposes the absence of the image, while it becomes an image itself. I extended this observation, as a possibility for artistic use, to objects used to store and handle negatives, slides and paper photographs of different formats, such as photo albums and envelopes – which, until the early 2000s, were more characteristic of amateur photography and the mass use of images. The analytical examination of the nature and operational mechanisms of photographic images had been of interest to theoreticians and artists in earlier periods of the history of photography as well. Now, in the context of the latest technological – and the resulting societal – changes and means of image use, questioning and re-exploring the nature of the photographic image has once again gained validity. We are passing though a phase in the history of cultural transformation and visual communication, in which there is still an opportunity in art to reinterpret the essential character of analogue photographic image making before bringing it to a close.

Dezső Szabó

Dezső Szabó (1967) is a visual artist. He studied in the Painting Programme of the Hungarian Academy of Fine Arts between 1990 and 1997. After his initial engagement with monochrome painting, he became interested in photographic image making. During his early period, he captured aviation and natural disasters (black box, 1999), various natural phenomena (Tornado, 2001), mysterious locations (Spot, 2000), and deep-sea shots. He also created works composed of stills taken from television broadcasts, using his small film camera. In his series entitled Time Bomb (2008), the self-destructive logic of the mock-up approach and the chosen subject matter signified an extreme endpoint in his modelling of visual scenes. In recreating the scene and the image, Szabó was already questioning the operational mechanisms of images and their contemporary status during this early period. As of 2015, he extended his activities to exploring the nature of analogue photographic images. Dezső Szabó’s works have been featured at numerous solo and group exhibitions; his latest institutional exhibition entitled Darkroom was held in 2018 at the Hungarian Museum of Photography. His works can be found in the collections of the following prominent institutions, among others: Hungarian National Gallery (Budapest), Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art (Budapest), Institute of Contemporary Art (Dunaújváros), Art Gallery Paks (Paks), Rómer Flóris Museum of Art and History (Győr), and Hungarian Museum of Photography (Kecskemét).

Illustration: SZABÓ Dezső: Empty Images XXIII (Forte), 2019, photogram, 58x48cm