Helyszín: Vintage Galéria
1053 Budapest, Magyar u. 26.

Megnyitja: Petrányi Zsolt

Helyszín: Vintage Galéria
1053 Budapest, Magyar u. 26.

Megnyitja: Petrányi Zsolt

Szabó Dezső régóta foglalkozik a fotó képzőművészeti alkalmazásának lehetőségeivel, illetve az e két terület között húzódó határok újraértelmezésével. Az elmúlt néhány évben a mostanihoz hasonló szimulációs technikával készült sorozatokat készített: Terepgyakorlat (1998), black box (1999), Helyszín (2000), Forgószél (2001), Expedíció (2001), Égképek (2002), Domborzat (2003) Plein Air (2003), Törésvonal (2004). Munkáinak ez a csoportja a fotográfia tárgyára-tartalmaira és szociológiájára koncentrál, a valóságteremtés és újrateremtés, a valóságsíkok közötti átjárás és az ezáltal szerzett tapasztalatok alapján történő újrakonstruálás mechanizmusára.
A felvételek Leica formátumú filmre készülnek. Az erős nagyítástól a kép alacsony felbontásúvá, szemcséssé válik, elmosódottságával egyfajta (pszeudo) festői hatást keltve. Ehhez a festői hatáshoz hozzájárul a beállítás megkomponáltsága. Mindezek ellenére a látvány erősen realisztikusnak tűnik, mintha a valóságos helyszínen amatőr géppel készült képet nagyítanánk szokatlanul nagy méretre.
A Time Bomb című sorozat makettbeállításokról, pontosabban modellezett látványokról készült. Egy olyan tízrészes, egyenként 120×180 cm-es színes nagyításból álló sorozat, amely merényletek helyszíneit ábrázolja. Hasonlóan a korábbi sorozatokhoz, a kiválasztott képek alapján maketteket épített és azokról készített felvételeket. Ezek a drámai képek kapcsolódnak a korábbi black box, Forgószél és Törésvonal sorozatokhoz. Ugyanúgy a média képeiből kiválasztott katasztrófajelenetek. Egyfajta építek-rombolok játék, amely felfedi a makettnek mint médiumnak lényegi tulajdonságait. Így a képen belül a modell mint eszköz is hangsúlyos szerepet kaphat a fotografikus ábrázolás hatásmechanizmusának feltárása mellett.
A Time Bomb e képek újabb értelmezési tartományára próbál rávilágítani. Az ezekben rejtőzködő, egymással összefüggő morális és pszichológiai tartalmakra mutat rá. A morális azáltal vetődik fel, hogy hogyan is kell, vagy lehet viszonyulni a pusztítás és szenvedés média által folyamatosan közvetített képeihez. Tény azonban, hogy nap mint nap ” fogyasztjuk ” ezeket a képeket, melyek behatolnak privát szféránkba, s a tágabban értelmezett kultúra, a kollektív tudat részeivé válnak. Az általam létrehozott, szimulációs technikával készült képek azonban részben fel is oldják ezt a dilemmát. Művészetté szelídítve, e látványok mentális képekké válnak, s lelkiállapotok, folyamatok leképezéseivé alakulnak át.