Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria
(Budapest I., Színház u. 1-3.)

Megnyitja: Baricz Katalin és Eifert János

Megtekinthető: naponta 13-18 óráig, előadási napokon a műsor végéig

A kiállítás kurátora Eifert János, a ZOOM Magazin művészeti szerkesztője.

Tisztelet a Mestereknek!

Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria
(Budapest I., Színház u. 1-3.)

Megnyitja: Baricz Katalin és Eifert János

Megtekinthető: naponta 13-18 óráig, előadási napokon a műsor végéig

A kiállítás kurátora Eifert János, a ZOOM Magazin művészeti szerkesztője.

Tisztelet a Mestereknek!

…egy FOTÓKIÁLLÍTÁS már megint… Miért is, s miért pont itt?
A nyár, a pihenés időszaka után, ismét beköszönt az ősz, a munkát is megint el kell kezdeni. Újra beindul az élet, az iskolákban megkezdődik a tanév, a sportban a bajnoki idény, s a színházakban az aktuális évad is kezdetét veszi.
Mesterek és tanítványaik kapcsolata ezáltal újra intenzívebbé válik.
A Nemzeti Táncszínház épülete 1787 óta ad helyt a művészetnek, benne Mestereknek s tanítványaiknak. Ennél méltóbb helyet keresve sem találhat az ember, hogy e témáról szó essék. A színész mesterség olyan nagyjai játszottak itt, akik őszintén hittek mesterségük, hivatásuk fontosságában.
Az Eötvös József Gimnáziumban eltöltött éveim után, a dekoratőr szakma s a kosárlabda sport töltötte ki az életemet. Szerencsémre sok olyan tanáregyéniség, edző tanított, akik emlékezetesek számomra. Tisztelet Nekik, akiktől a tárgyi ismereteken túl is tanultam! Mindenhez oly szándékkal kezdtem, hogy megtaláljam a nekem valót, a számomra igazit, amiben valóban önmagam lehetek. Ugyanígy igaz ez emberi kapcsolataimra is, bármely területen. S ha elsőre nem is mindig sikerült rátalálnom arra amit kerestem, ezek a “kockakövek” mély nyomokat hagytak bennem, s a későbbiekben segítettek abban, hogy tovább lépjek, s hogy rátalálhassak arra az útra, amin keresztül leginkább meg tud mutatkozni saját egyéniségem.
A fotográfiával való első igazi találkozásomat az Iparművészeti Főiskola Tipográfia szakán tanító, Kiss Istvánnak köszönhetem. Kendőzetlen, őszinte kritikái, elindítottak valami felé. Az általa, s Maczó Péter által képviselt, letisztult esztétika nagyon vonzó volt.
2001-ben iratkoztam be, a Fotóművészek Szövetsége által szervezett, “Bevezetés a professzionális fotográfiába” címmel meghirdetett kurzusra. 2002-ben ugyanitt, a Mesterkurzuson folytattam fotográfiai tanulmányaimat. Az első bíztató szavakat Eifert János fotóművésztől kaptam. Ezek a szavak akkor, szárnyakat adtak. Az Ő precíz képszerkesztéseiből, elemzéseiből, tanácsaiból, sokat tanultam. Ugyanúgy, mint minden olyan fotóművésztől, aki a kurzus keretein belül, saját útjáról, élményeiről, alkotásai keletkezésének körülményeiről mesélt kimerítően, s őszintén. Sokat segítettek Vajda János fotóművész, a képeket gondolati síkon megközelítő, elemző, baráti tanácsai, technikai ismeretei.
Jelenlegi Mesteremnek, Baricz Katalin fotóművésznő képeinek, könyvei szellemiségének, a Vele folytatott hosszas, sokszor éjszakába nyúló beszélgetéseknek köszönhetem, hogy eddigi fotóimat átgondoltam, rendszereztem, s úgy érzem van értelme másoknak is bemutatni.
Mesterek mindig is voltak, vannak, s remélhetőleg lesznek is. A mélységet megtapasztalni csak azokon keresztül lehet, akik ezt már maguk is megélték. Ahogy nagyon nem mindegy, hogy milyen egyéniségek tanítanak az iskolákban, úgy igaz ez, az élet minden területén. Különbözőek vagyunk, s mindenki megtalálhatja a saját személyiségéhez valót, ha keresi… Ha nem törik meg a hitük a hétköznapok nehézségei között, s még marad erejük tovább adni azt a tudást, ami már a sajátjuk.

Tiszteljük, keressük és becsüljük meg Őket!

S. Faragó Gyöngyi