A kiállítást megnyitja: Földényi F. László esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár (ELTE)Közreműködik: Lukács Miklós cimbalomművész
Kurátor: Bazsányi Sándor esztéta, tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE)

A kiállítást megnyitja: Földényi F. László esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár (ELTE)
Közreműködik: Lukács Miklós cimbalomművész
Kurátor: Bazsányi Sándor esztéta, tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE)

Az elsősorban szépíróként ismert, pályáját azonban fényképészként kezdő Nádas Péter fotóit már a legelső évektől kezdve meghatározza az a „semleges figyelem”, amelyre maga az író utal Világló részletek című esszéjében: „Ha a figyelem semleges, ha éppen semmit nem akarunk, még csak nézni sem, akkor önkéntelenül, ösztönösen követjük a fény és az árnyék útjait.” A jelen kiállítás hét témakörbe rendezve követi végig „a fény és az árnyék útjait” – a hatvanas évek elején készített képes tudósítások felvételeitől az ezredforduló tájékán keletkezett minimalista alkotásokig.

Tárgyukat tekintve találhatunk itt szociofotókat, portrékat, természetképeket, csendéleteket – a Nádas-féle látásmód tükrében, amely egyre inkább lemarja a tárgyi valóság fölös pompáját annak tartós alapszerkezetéig. Cserében viszont valamiféle jótékony fátyolszerűség – fény-árnyék raszter – ereszkedik a látható valóság lecsupaszított vázára. Hús a csontra. A Nádas által sűrűn emlegetett és szívósan alkalmazott „semlegesség” nem volna más, mint a részrehajlás nélküli figyelem megbocsátó gesztusa: a sokdimenziós voltában felfoghatatlan létezés vizuális modellezése, láttatása a fénykép kétdimenziós közegében. Hiszen a fotósnak az a dolga, hogy figyeljen arra, sőt mindarra, ami éppen az útjába kerül, amit muszáj valahogyan látnia és láttatnia.