A sorsukra hagyott, pusztuló ipartelepek másnak eldózerolni való romhalmazok – számomra kincsesbányák; kimeríthetetlen forrásai a vizuális változatosságnak. Emberkéz-tervezte, de már az anyag természete szerint erodáló felületek és kontúrok…

Megnyitó 2003. november 6-án 18,00 órakor.
Megnyitja Benkő Imre.

Benkő Imre megnyitó beszéde

A sorsukra hagyott, pusztuló ipartelepek másnak eldózerolni való romhalmazok – számomra kincsesbányák; kimeríthetetlen forrásai a vizuális változatosságnak. Emberkéz-tervezte, de már az anyag természete szerint erodáló felületek és kontúrok…

Megnyitó 2003. november 6-án 18,00 órakor.
Megnyitja Benkő Imre.

Benkő Imre megnyitó beszéde

“Egy műalkotás sohasem válik tolmácsolása révén személyes élményünkké, a leírások és elemzések legjobb esetben is csak cerebrális útmutatók; bátorságot adhatnak ahhoz a kísérlethez, hogy önállóan hódítsuk meg ezeket a műalkotásokat a maguk időbeli és biológiai valóságában.”

– elsőként Moholy-Nagy László gondolatait ajánlanám.

Lix Péterrel egy évvel ezelőtt találkoztam először, közös élményeinkről a gyárakról, az ózdi kohászat múltjáról, jelenéről és a fotográfiáról beszélgettünk.
A fényképezéssel öt éve kezdett ismerkedni, a magányosok útját járva, nem kereste a kapcsolatot fotográfiai csoportokkal.

Ez a kiállítás egy tanulmányút első állomása. Tudom, az alkotói pályáján még bármi megtörténhet – máris egy jó hír: szeptembertől a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Szakának hallgatója.

Néhány éve Péter a megszűnt, elhagyott gyárak, a pusztuló ipartelepek különös tájain szemlélődik, vizuális jegyzeteket készít, a tér-idő összefüggéseit értelmezi.
Témaválasztásához bizonyára hozzájárultak a Csepeli Vasmű közelében eltöltött gyermekévek is.

Megszállottságát, alkotókedvét jó jelnek láttam – talán most ezért küszködöm itt a szavakkal.
Előfordult, hogy egy budapesti óriás üzemcsarnok darufülkéjében éjszakázott. A hajnali ébredés síri csendjében a vasszerkezeteken változó fény-árnyék hatásokat fényképezte.
Az abszurdba hajló történetet a rohanó városi emberek meditációs gyakorlatának ajánlanám – mint amikor a távoli hegyekben a buddhista szerzetes egy kiugró sziklán elmélkedik.

Medítatív állapotban vagy az álom és az ébredés határán sok minden megtörténhet, az időérzékelésünk változhat, a valóságérzetünk torzulhat, a gondolataink szárnyalhatnak…
Lix Péter fotói mégis a való világ töredékei, a fényképezőgép objektivitását nem módosítják számítógépes programok.

Hogy mit rejtenek ezek a képkonstrukciók, kérem járják be a szemükkel a térszerkezeteket, s legyenek medítatívak.
Lix Péter első kiállítását megnyitom.

Helyszín: Liget Galéria

Cím: 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 5.
Nyitva: kedd kivételével minden nap 14-18 óráig