Bemutatkozik egy méltatlanul elfeledett, fotótörténeti jelentőségű életmű: Kozák Lajos (Székesfehérvár, 1906. március 7. – Budapest, 1975. március 27.)
A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg.

A CULTiRiS Kulturális Képügynökség, a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Sportmúzeum összefogásával megvalósuló kiállításokon egy különleges tehetségű ember, Kozák Lajos életművével és a magyar fotótörténet fontos alkotójával ismerkedhet meg a szakmai és a nagyközönség.

Bemutatkozik egy méltatlanul elfeledett, fotótörténeti jelentőségű életmű: Kozák Lajos (Székesfehérvár, 1906. március 7. – Budapest, 1975. március 27.)

A kiállítást Eifert János fotóművész nyitja meg.

A CULTiRiS Kulturális Képügynökség, a Magyar Fotográfusok Háza és a Magyar Sportmúzeum összefogásával megvalósuló kiállításokon egy különleges tehetségű ember, Kozák Lajos életművével és a magyar fotótörténet fontos alkotójával ismerkedhet meg a szakmai és a nagyközönség.

Harmincas évek elejétől a legendás „magyaros stílus” követője, de képei sokszor az átlagosnál melankolikusabbak, személyesebbek. Figurái őszinték, stílusa a kor fényképészeti divatjának modorosságától mentes. Kompozícióiban a későbbiekben megjelenik az új tárgyilagosság (Neue Sachlichkeit) realista szemlélete – diagonális kompozíciók, hosszú kontrasztos árnyékok, az urbánus utcai fényképezés és az itt gyakran alkalmazott felső gépállás. Fotói Vadas Ernő, Dulovits Jenő és Kinszki Imre munkáihoz hasonlíthatóak, akikkel együtt világviszonylatban is említésre érdemes képeket alkottak.
Általuk az akkoriban már Párizsban alkotó magyar származású kortársak, André Kertész és Brassai látásmódja és annak magyar gyökerei is új megvilágításba kerülnek. A személyesség, az őszinteség, a spontaneitás és érdeklődő nyitottság jellemezte életművét.