A fotográfia, a valóság és az emberi viszonyok témakörét körüljáró táncelőadás egyszerre merít az archaikus fotótechnikákból és a kortárs digitális művészetekből.
A Bugaci Kontakt Fotográfiai tábor résztvevői számára ingyenes munkabemutató.
Borítófotó: Nikol Fuska
GÁLOS László: KOLLÓDIUM-ARCHÍVUM 127. – v2.0
Koncepció, látvány: Gálos László
Koreográfus, előadó: Shady
Zene: Telek Zoltán
Minden csak spektákulum. A vizuális dömpingben a látvány elfedi a valóságot. Legyen szó táncról, divatról, képekről; nem tartalmat, jelentést keresünk bennük, legfeljebb információt – és ingert. Pedig a látható mélyén mindig lapul valami, ami túlmutat a látványon.
Manapság csak használjuk a másik embert. Egymás tudását, személyiségét, testét. Mindenki árucikké válik, ahogy a kultúra maga is. Nem embert keresünk egymásban, hanem lehetőséget, hasznot – és ingert.
Pedig mindenkiben van valami, ami túlmutat a láthatón.
Gálos László hét éve készít fotómontázsokat a legkülönbözőbb célokból megalkotott üvegképeiből – hogy felfedezze, mi minden van a mélyükön a szándékolt látványon túl.
Shady, a táncosnő nyolc éve dolgozik aktmodellként is. Előadóművészeti eszközzé fejlesztett testét a legelemibb és legintimebb formában adja át más alkotóknak – hogy azok szabadon kifejezhessék magukat általa. Öt éve dolgozik Gálos képeiben is.
Hol van és mivé lesz a nőtárgyként funkcionáló testben az ember és a művész?
Mivé lesz a művész, ha csak használ emberi testeket?
Azokban van-e ember a látvány mélyén?
És mi történik, ha mindezen történetek és kérdések átlépnek a virtuális térbe?
A fotómontázs-sorozat 127. része úgy próbál erre válaszolni, hogy színpadi előadásként az időbe és térbe kilépve, kettős szerepbe állítja Shadyt: szabadon alkotja meg tánc szólóját, de abban a tudatban, hogy az előadás alatt végig rávetülnek Gálos László képei. Újra és újra: az összes előadás és próba felvételei beépülnek a soron következő fellépésbe – így építve fel a Kollódium-archívum v(irtuális)2.0-dik verzióját. Vagyis egyszerre önálló aktorként, vetítővászonként és saját eltörölhetetlen múltjának élő lenyomataként funkcionálva léphet át a rákényszerített látványszerepből a mögöttes tartalomba – ha létezik még ilyesmi egyáltalán.
Shady modell, táncos
4 éves kora óta táncol. A klasszikus és jazzbalett tanulmányokra alapozva elsősorban kortárs tánccal foglalkozik. 2020-ban végzett csoportvezetőként a Táncosok Országos Szövetségénél. 2016 óta modellkedik, ma már nemzetközi szinten dolgozik glamour- és aktmodellként.
Gálos László kollodista
Alkotóként a szubjektum és az „objektív” valóság viszonya foglalkoztatja. Az érzékelés és a megismerés határait feszegetve 2015 óta szinte kizárólag nedves kollódiummal dolgozik.
Azóta tizenöt egyéni kiállítás mellett tizenhárom országban több, mint száz csoportos kiállításon, illetve fesztiválon mutatta be munkáit. Az InstArt Csoport, az L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület és a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja.
Telek Zoltán festőművész, zenész
Első rajz- és zenei tanulmányait a balassagyarmati gimnáziumban és a zeneiskolában végezte, majd a Ferenczy Képzőművészeti Stúdióban tanult. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola földrajz–rajz szakán szerzett tanári diplomát, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesteriskoláján végzett festő szakon. Zenei improvizációt Apagyi Máriánál tanult, festészeti mestere Keserü Ilona volt. 1995-ben Horváth Endre-díjban részesült. 1995–2000 között németországi tanulmányutak, kiállítások és koncertek következtek. 2000–2015 között rajzoktatással foglalkozott különböző művészeti iskolákban (Budapesten, Egerben, Balassagyarmaton). A Latte Maffiato jazz-zenekar alapító tagja.
https://www.facebook.com/events/491454163278776/