A múlt század elején a tengerparti Bretagne-ban sokféle tevékenységet végeztek: halásztak rákfélékre, mélytengeri fajokra (rája, tengeri angolna) és idényfüggő halakra (makréla és főleg szardínia). 1902-ben, Camaret és Quiberon között mintegy tizenhétezren foglalkoztak szardíniahalászattal. Másfelől több ezer nőt és férfit toboroztak a halászcsaládokból és a szegény parasztok közül “konzervgyári” munkásnak, így kialakult egy tengerparti munkásréteg.

A múlt század elején a tengerparti Bretagne-ban sokféle tevékenységet végeztek: halásztak rákfélékre, mélytengeri fajokra (rája, tengeri angolna) és idényfüggő halakra (makréla és főleg szardínia). 1902-ben, Camaret és Quiberon között mintegy tizenhétezren foglalkoztak szardíniahalászattal. Másfelől több ezer nőt és férfit toboroztak a halászcsaládokból és a szegény parasztok közül “konzervgyári” munkásnak, így kialakult egy tengerparti munkásréteg. Mivel ez a réteg teljes mértékben a szardíniaipartól függött, súlyos gazdasági válságoknak esett áldozatául. A szardínia megritkulása 1902-ben nyomort okozott a Cornouailles vidéki tengerparton…

Jacques de Thézac (1862-1936) fényképei a Quimperi Breton Nemzeti Múzeum gyűjteményéből

Jacques de Thézac 1862-ben született Orléans-ban. Első fényképeit az 1880-as években készítette, a Saintes-ból kiinduló számtalan tengeri körútja alkalmával. Ekkoriban fotózással még csak szakemberek és művészek foglalkoztak. Az a szándéka, hogy képekkel illusztrálja kiadványait és képeslapokat adjon ki, fáradhatatlan képvadásszá tette. Kis kikötőkben ismerte meg a halászok kemény munkáját. Látta nyomorúságukat, a tüdőbaj okozta pusztítást a túlnépesedett hajlékokban, és aggódott az alkoholizmus kártékony hatásai miatt. Igazi képes riportokat készített a múlt századelő tengerészeinek életéről. Ösztönös néprajzkutatóként a könnyű festői ábrázolás helyett a dolgozó ember képét részesítette előnyben. A Menedékekben meghúzódó férfiak, a rakparton játszadozó gyerekek, valamint az egyházi és világi ünnepek tartoztak a kedvenc témái közé. Fényképein az érzelmi valóságot próbálta megmutatni. Erről tanúskodnak tömeg- és portréfotói. 1936-ban bekövetkezett halála után, Jacques de Thézac nagy humanistaként és a tengeri apostolkodás úttörőjeként maradt meg az emlékezetben.
A múlt század elején a tengerparti Bretagne-ban sokféle tevékenységet végeztek: halásztak rákfélékre, mélytengeri fajokra (rája, tengeri angolna) és idényfüggő halakra (makréla és főleg szardínia). 1902-ben, Camaret és Quiberon között mintegy tizenhétezren foglalkoztak szardíniahalászattal. Másfelől több ezer nőt és férfit toboroztak a halászcsaládokból és a szegény parasztok közül “konzervgyári” munkásnak, így kialakult egy tengerparti munkásréteg. Mivel ez a réteg teljes mértékben a szardíniaipartól függött, súlyos gazdasági válságoknak esett áldozatául. A szardínia megritkulása 1902-ben nyomort okozott a Cornouailles vidéki tengerparton.
A tengerészek a kikötőbeli kocsmákban gyűltek össze, ott osztották el a halászatból származó nyereséget, és kapcsolódtak ki a tengeren töltött éjszakák után. Az alkoholfogyasztás növekedése elkerülhetetlen volt. Egy-kettőre kibontakozott egy széleskörű antialkoholista mozgalom, amelyhez Jacques de Thézac is hamar csatlakozott. Ezt a célt tűzte zászlajára akkor is, amikor létrehozta a tengeri segítségnyújtási mozgalmát. 1899-ben jelentette meg a Breton Tengerészek Kalendáriumát, amelyet a halászok megsegítésére hozott létre. Ez a kiadvány tengerészeti szaklapként számos szakmai ismeret terjesztése mellett az egészséges és erkölcsös élet elveit hirdette, folyamatosan étkezési, higiéniai és orvosi tanácsokkal látta el olvasóit.
Jacques de Thézac hamar megértette, hogy a Kalendárium mellett szükség van a mindennapos elkötelezettségre is. A brit Silors’Homes modellt alapul vevő “Tengerészmenedék” mozgalom 1900-ban indult útjára. 1933-ig tizenkét létesítmény alakult Roscoff-tól a Belle-szigetekig. A Tengerészmenedék Mozgalom célja a “tengeri halászok mind erkölcsi, mind anyagi helyzetének javítását célzó eszközök tanulmányozása, felkutatása és gyakorlati alkalmazása volt, különös tekintettel az alkoholizmus elleni küzdelemre”. Ezt a célt “különböző kikötőkben olyan helyiségek létrehozásával és fenntartásával kívánta elérni, amelyeket “Tengerészmenedékeknek” neveznek és amelyekben a tengerészek összegyűlhetnek, elengedhetik magukat és művelődhetnek”. A Menedékekben nagy játékterem, könyvtár és egy hálóhelyiség várta a betérő legénységet, gyakorolhattak a tornaszereken és edzhettek a súlyemelőkkel, részt vehettek játékos és oktató jellegű versenyeken. A Menedék szakképzési lehetőséget is kínált, szakértő emberek vezetésével. A tengerészek mindent megtaláltak a Menedékek műhelyeiben, ami hajóik és halászszerszámaik karbantartásához szükséges volt.

Helyszín: Iparművészeti Múzeum – Körfolyosó

Cím: H-1091 Budapest, Üllői út 33-37
Postacím: 1450 Budapest, Pf.3.
Telefon: (1) 456-5100
Tel/fax: (1) 217-5838