Helyszín: Mai Manó Ház
(Budapest VI., Nagymező u. 20.)

Megtekinthető: hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig

Helyszín: Mai Manó Ház
(Budapest VI., Nagymező u. 20.)

Megtekinthető: hétköznap 14-19 óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óráig

A Magyar Fotográfiai Múzeum a nemzetközileg is jegyzett Gink Károly (1922-2002) fotóművész képeiből kiállítást rendez a Mai Manó Házban. A bemutatandó képanyag igazodik a Tavaszi Fesztivál eseménysorozat gerincét képező Bartók Béla (1881-1945) emlékére rendezett ünnepségsorozathoz. Úgy gondoltuk, hogy ez alkalomból a Múzeum által 2004-ben megvásárolt teljes Gink Károly életműből azokat a felvételeket emeljük ki, melyek a Változatok Bartók színpadi műveire és a Mikrokozmosz gyűjtőnevet viselik. Ezekből a kiállítási képekből és a fotóművész hagyatékában maradt, eddig ismeretlen felvételekből kívánunk kiállítást bemutatni, mely azoknak is újszerű és izgalmas lesz, akik ismerik a fent említett sorozatokat.
Baki Péter

GINK KÁROLY

GINK KÁROLY

1922. február 4-én született a Győr-Moson-Sopron megyei Iván községben. 1940-ben érettségizett a Széchenyi Ferenc Felsőkereskedelmi Iskolában. 1941-42 között könyvelőként, tisztviselőként dolgozott. 1942-ben fényképészinas, segéd Várkonyi László stúdiójában. 1945- ben az Orient Kép-szolgálat (a Magyar Szociáldemokrata Párt sajtóügynöksége) munkatársa; a Dolgozók Világlapja fotóriportere; a Külügyminisztérium fotóosztályának munkatársa; 1950- 51 között a Magyar Fotó munkatársa. 1955-től szabadfoglalkozású fotográfus. Ekkor készítette első könyvét. 1956: a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja; 1990: a Magyar Fotóriporterek Kamarája elnöke; tiszteletbeli tagja a Német Szövetségi Köztársaság és a Dán Fotóművészek Szövetségének.

Portréfilmet készített vele a Hamburgi Televízió, és A Dunakanyar szerelmese címmel a Magyar Televízió is; majd 1978-ban Változatok Bartók zenéjére címmel. Keresztury Dezsővel volt önálló televíziós műsora. Bartók Béla és Kodály Zoltán életművéhez kapcsolódó munkásságáért elnyerte a centenáriumi esztendők Bartók- és Kodály diplomáját. Önálló kiállításainak száma, a világszerte vándorló Bartók tiszteletére összeállított tárlatával meghaladja a kétszázat. Életmű kiállítására készülve, váratlanul érte a halál, 2002. május 10-én.

Legfontosabb albumai

1955 Csunyinka

1956 Fülemüle

1957 Beszélő házak

1963 Beszélő tájak

1967 Lighea

1968 Európai pillanatok

1969 Ithaka

1974 Az én világom

1976 Változatok Bartók színpadi műveire

1983 Vallomás Görögországról

1989 Beszélő házak és tájak

1994 Budapest- Papírváros

1998 Hatvanhat portré

Legtöbb könyve több kiadásban, és több országban jelent meg. Összesen 53 könyvet illusztrált.

Fontosabb kiállításai

1957 Amszterdam, Nemzetközi Focus Szalon XVI. Nemzetközi Kiállítása

1958 Barcelona, XVII. Nemzetközi kiállítás

1959 Brüsszel, Világkiállítás

1962 Kereskedelmi Kamara Váci u. mintaterme, Budapest; Athén; Krakkó; Varsó

1964 Róma

1966 Lipcse

1968 Hamburg

1976 Tihany, Tisztelet Bartóknak

1980 Vallomás művésztársakról, Bartók 32 Galéria, Budapest

1981 Hommage a Bartók, Vigadó Galéria, Budapest

1987 Magyar Fotográfia ’87, Műcsarnok, Budapest; Meditációk, Miskolci Galéria

1991 Németország 1960-1990, Goethe Intézet, Budapest

1998 40 portré, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

2002 Bartók- sorozat, MVM Galéria, Budapest

Kiállításai halála óta

2002 Életmű kiállítás a Sajtófotó keretén belül, Néprajzi Múzeum, Budapest

2003 Boldog, Mai Manó Ház, Budapest
Kodály- Budavári Te Deum, Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest

2004 Bartók- sorozat, Miskolci Operafesztivál, Miskolci Színház
Senior Fotográfusok, MVM Galéria, Országos Széchenyi Könyvtár, stb.
Boldog/ képek, Néprajzi Múzeum, Budapest

Fontosabb kitüntetései

1940 Országos Diákfotó Pályázat, aranyérem

1942 Nemzetközi Budapesti Fotókiállítás, aranyérem 1942

1954 Nemzetközi Fotókiállítás, Bécs, aranyérem

1955 Nemzetközi Fotókiállítás, Bécs, aranyérem 1955

1958 Brüsszel- Grand Prix, a színes fotózásban elért eredményeiért

1969 Nemzetközi Naptárkiállítás- Grand Prix, Bombay

1970 Nemzetközi Naptárkiállítás- Grand Prix, Bombay

1972 Balázs Béla díj

1974 Érdemes művész

1976 Nemzetközi Naptárkiállítás- aranyérem, Bréma

1982 Pécsi József díj

1989 Kiváló művész; a Magyar Művészetért Alapítvány díja

1997 A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje

1998 A Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű- díja

2002 A MÚOSZ Aranytoll díja

“Egész életútja és művészete könyörtelen oppozíció az illúziók ellen. Nyugtalan keresése azoknak a mélyebb összefüggéseknek, amelyekben kijelölhető az ember helye az emberhez méltatlan viszonyok között. Ezt az egyetemes emberit kereste a parasztban és a munkásban, az íróban és a művészben, mégha arcukat előnytelenül kellett is megrajzolnia. Ugyanennek az emberi meg- nem- szépítésnek a jegyében keresi a közeli és a messzi tájak, kövek, fák, rekvizitumok üzenetét.” (Részlet az 1981-ben, Zsámbékon rendezett kiállítás meghívószövegéből)
Vámbéry Ármin írásain felbuzdulva vágott neki a világnak. Így születtek meg útikönyvei- élménybeszámolói a látottakról, az ott élők kultúrájának ismertetéseként, történelmi emlékeinek művészi dokumentálásaként. Albuma jelent meg Perzsiáról, Grúziáról, Azerbajdzsánról, Üzbegisztánról, Örményországról, Perszepoliszról, Indiáról. Figyelt arra, hogy ezek ne csak egyszerű művészettörténeti könyvek legyenek – képeivel arra akarta felhívni az emberek figyelmét, hogy a magyar kultúrán kívül létezik más kultúra is. Könyvterve volt Németországról.
“Kodály Budavári Te Deum-ának alapgondolata ragadta meg. Képein mintha arra keresne választ: mit adott a magyarság Európának, és mit adott Európa a magyarságnak. Hol lírai hangú, hol meg drámai erejű képein azt mutatja be, amit egy-egy korszak alkotott, a következő lerombolt és betemetett, majd egy újabb ismét napvilágra hozott.”(Részlet Eősze László írásából)

Két mesekönyvében, a Csunyinka álmában, és a Fülemilében túllépi a hagyományos fotókönyvek eddig megszokott jellegét, és mint egy animációs film, lejátssza a mese világát.

Örökké elégedetlen volt magával és a világgal. A legnagyobb elismerés az volt számára, amikor valaki azt mondta egy fényképéről, hogy olyan szívesen kirakná a lakása falára.

1956 novemberében a zöldhatáron keresztül megpróbált disszidálni, de elfogták.

Reklámfotóival több díjat nyert, többször kiérdemelte az Év legszebb könyvéért járó díjat is.

A technika kínálta valamennyi eszközt (ki)használta. A különböző szűrőket, a sötétkamra- manipulációkat. Ezeket nem afféle “olcsó trükk”- ként kezelte, sokkal inkább a naturalista kép emocionális úton történő megváltoztatásához használta fel. Tudta, hogy a fotográfia a létezés egyfajta dokumentuma, és mint ilyen, nem lehet hamis. Azt vallotta, hogy a fotózás 60%-a laborban történik. Fő mottója a “látni és láttatni”, majd később a “látva látni”.

Összeállította: Miszlivetz Sára