Helyszín: INTERMEDIA
Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék
H-1063 Budapest, Kmety u. 27.

2007. április12. csütörtök

9.30 – 10.00: Érkezés
10.00. -10.30 Köszöntő, bevezetőt mond:

Alain Fourgeaux, (Francia Intézet Budapest, igazgatóhelyettes, kulturális attasé)

Csizek Gabriella (kurátor, Mai Manó Ház, művészeti vezető)

Helyszín: INTERMEDIA
Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszék
H-1063 Budapest, Kmety u. 27.

2007. április12. csütörtök

9.30 – 10.00: Érkezés
10.00. -10.30 Köszöntő, bevezetőt mond:

Alain Fourgeaux, (Francia Intézet Budapest, igazgatóhelyettes, kulturális attasé)

Csizek Gabriella (kurátor, Mai Manó Ház, művészeti vezető)

10.30. -11.30 Francois Soulages: A fotóművészet politikai hatása a kortárs testekre
11.30-12.00 Horányi Attila: Tekintetek és kezek, snapshotok és olajfestmények
12.00-12.30 kérdések
12.30-13.00 A beszélgetésekre meghívott művészek műveinek vetítése (dvd)
13.00-14.00: Szünet
14.30 -15.00 Peternák Miklós: A kép hatalma – a hatalom képe
15.00 -15.30 Kékesi Zoltán: Képek, árnyakkal
15.30 -16.00 kérdések
16.00 -16.15: Szünet
16.15-17.00 Hock Beáta beszélget Szász Lilla, Várnagy Tibor és El-Hassan Róza képzőművészekkel
17.00-17.45 Bán András beszélget László Gergely, Barakonyi Szabolcs és Szabó Péter fotóművészekkel

2007. április 13. péntek

10.00. -11.00 Marc Tamisier: Fotográfiai korpusz, politikai test
11.00. -11.30 Rényi András: Helyszíni közvetítés: a terror mint performansz
11.30- 12.00 Nyikos Júlia: A fotografikus és a történelmi tapasztalat az irodalomban
12.00- 12.30 kérdések
12.30 -14.00: Szünet
14.00-14.30 Nagy Edina: “Van, aki forrón szereti…”
14.30- 15.00 Házas Nikoletta: Közelről távolra és közelre
(személyes és társadalmi narratívák C. Sherman és S. Calle konceptuális művészetében)
15.00- 15.30 kérdések
15.30- 15.45: Szünet
15.45- 16.30 Petrányi Zsolt beszélget B aglyas Erika, Csontó Lajos és Fodor János képzőművészekkel
16.30- 17.00 Konferencia záró: Francois Soulages, Nyikos Júlia, Csizek Gabriella, Csoszó Gabriella

Bevezető

2007. április 12-én, csütörtökön és 13-án, pénteken tartjuk Budapesten a Photographie corps politiques – Photography Political Bodies nemzetközi szimpóziumsorozathoz kapcsolódó konferenciát.
A koncepció és az elméleti háttér kialakítása Catherine Couanet, Francois Soulages és Marc Tamisier nevéhez fűződik. Az első előadások 2006 októberében hangzottak el a párizsi Művészettörténeti Intézetben. Ennek a rendezvénynek a tematikáját követve és arra reflektálva szerveznek az együttműködő országok konferenciasorozatot – azt remélve, hogy a különböző megközelítések, a történelmi, politikai és lokális háttér eltérései, illetve az azokból adódó tapasztalatok különbözősége árnyalja és szélesíti a képek politikumáról kialakított gondolatainkat.
A Budapesten megrendezésre kerülő konferencia elsősorban gondolati hátteret kíván teremteni a közönség, a felkért előadók, valamint a művészek számára is, hogy reflektáljunk a kelet-közép-európaiságból adódó történelmi és politikai hátterünk jelenkori, a kortárs művészetre és elméleti diskurzusra gyakorolt hatására, a személyes térben is jelentkező következményeire és az ennek nyomán és okán létrejött művek sajátosságaira is. 2009-ig több országban, többek között Tunéziában, Spanyolországban, Brazíliában, Olaszországban, Szlovákiában, az USA-ban és Nagy-Britanniában kerül megrendezésre a sorozat folytatásaként egy-egy tudományos találkozó.
A különböző országokban az azonos téma eltérő megközelítéseket és értelmezési tereket alakíthat ki, lehetőséget teremtve az összehasonlításra, a tágabb kontextusban való értelmezésre.
A budapesti konferencia szervezői:

Csizek Gabriella (kurátor, Mai Manó Ház művészeti vezetője, www.maimano.hu)

Csoszó Gabriella (fotóművész, Kontakt Fotóművészeti Kurzusok művészeti vezetője, www.fotokontakt.hu)

Nyikos Júlia (irodalomtörténész, PhD-ösztöndíjas, Paris8 Egyetem-ELTE)
A konferencia elnöke:

Francois Soulages

(Institut National d’Histoire de l’Art – Paris8 Egyetem egyetemi tanára)

A konferencia témája

Miért és hogyan alakítja át a fotográfia a fényképezett és fényképezhető testeket – azaz valamennyi emberi testet – politikai testté? Milyen hatása van ennek az átalakulásnak a testre, a politikára és magára a fotográfiára?

A fotográfia nem csupán egyéni, privát és intim vállalkozás; politikai, közéleti és extim gyakorlat is egyben. Legalábbis ez a kettősség jellemzi mind a művészet nélküli (kortárs) fotográfia, mind a (kortárs) művészet részeként megjelenő fotográfia gyakorlatát, a képkészítést / alkotást, a mediatizálást / adományozást, a kommunikációt / a kiállításokat és a fogyasztást / befogadást.

A fotográfia tehát kettős feszültséget hordoz magában: egyaránt politikai és individuális, publikus és privát, intim és extim, ugyanakkor a kortárs művészethez tartozó és művészet nélküli is. Egyaránt jelölt és fotográfiai anyag, “ez volt” és “ez volt megrendezve”, múltbeli esemény és annak formája, valóság és képzelet, nyom és lenyomat, visszafordíthatatlan és befejezhetetlen stb…
Ezen kettősségek mentén alakulnak át a testek politikai testté a fotográfiában, ezért vizsgálhatjuk egyszerre a testeket és azok képét, ezért lép dialektikus viszonyra a fotográfia és a politika, és ez kapcsolja össze a politikai filozófiát és az esztétikát is.

A politizálódás, a testek és azok képeinek nyilvánosságra kerülése a művészet nélküli fotográfia és a művészetben megjelenő fotográfia eredménye. Így van ez, amióta a fotográfia létezik; ma azonban ez más erővel, más eszközökkel jelenik meg – és más veszélyeket hordoz. Jó példák erre az iraki Abou Ghraib börtönben készült fotók, csakúgy, mint 2001. szeptember 11-én a testeket ábrázoló fotók hiánya: mindkét esetben a testekről szóló fotográfia nyilvánossá tételéről, cenzúrájáról és politikájáról van szó.

A testeket és azok szexualitását ábrázoló fotók olyan esztétikát alakíthatnak ki, amely sokban emlékeztet a szexuális alanyok egymás közötti politizált, valamint a hatalommal való kapcsolatára.

A (kortárs) művészek a fotográfia eszköztárának fel- és kihasználása révén ezeket a kérdéseket, feszültségeket és kettősségeket dolgozzák fel, és a fotográfiai és (éppen ezért) politikai testekről való gondolkodás lehetőségeit tágítják ki.

Az egyik alapvető kérdés tehát a testek, azok képeinek és ábrázolásainak a szabadsága, valamint – ezzel összefüggésben – a politikai és társadalmi test ellenőrzése, felügyelete és függő helyzetbe kényszerítése.
Voltaképpen miért és hogyan alkalmazható a fotográfia egyszerre a politikai testekre gyakorolt hatalom kritikájaként, ugyanennek a hatalomnak az eszközeként, és a politikai testeket, valamint a testeket és a politikákat a művészet felől megkérdőjelező gyakorlatként?
A “Mi a fotográfia?” problémakör tehát a következő kérdéseket foglalja magában: “Kihez tartozik a test?”, “Milyen hatalma lehet a képnek?”, “Hogyan bánjunk a politikával?” és “Milyen szerepe lehet a művészetnek?”.