A 2000-ben elkezdett és ma is folytatott “The New Painting” című sorozat a klasszikus figuratív festészet esztétikájával és jellemző témáival foglalkozik. Elina Brotherus a fényképezőgéppel dolgozza fel azokat a problémákat, amelyek a festőket foglalkoztatták évszázadokon keresztül: a fény, a színek, a kompozíció problematikáját, az alakok elhelyezését a térben, a háromdimenziós világ két dimenzióban történő ábrázolását, a vizuális művészetek alapkérdéseit. A téma kimeríthetetlen, a művész még ma sem dolgozta fel minden oldalról.

A 2000-ben elkezdett és ma is folytatott “The New Painting” című sorozat a klasszikus figuratív festészet esztétikájával és jellemző témáival foglalkozik. Elina Brotherus a fényképezőgéppel dolgozza fel azokat a problémákat, amelyek a festőket foglalkoztatták évszázadokon keresztül: a fény, a színek, a kompozíció problematikáját, az alakok elhelyezését a térben, a háromdimenziós világ két dimenzióban történő ábrázolását, a vizuális művészetek alapkérdéseit. A téma kimeríthetetlen, a művész még ma sem dolgozta fel minden oldalról. Elina Brotherus ezt a munkát folytatta brüsszeli rezidens művészi programja idején is.
A “Das Madchen sprach von Liebe” (“A lány szerelemről beszélt”) című korábbi sorozatával ellentétben, amely bensőséges önéletrajzi képekhez kötött egy-egy különleges eseményt vagy érzést, a “The New Painting” sorozat képein már nem lelhető fel az önéletrajzi elem, és a szó szoros értelmében vett narratív szál sincs bennük. Tisztán vizuális okokból léteznek. Mint korábbi művein, Elina Brotherus ebben a sorozatban is gyakran saját maga modellje, de ez esetben mintha egy festő modelljéről lenne szó. A képek valójában nem róla szólnak, sokkal inkább magáról az emberi alakról, amely, mint egy “tárgy” a térben, visszaveri vagy elnyeli a fényt. Műveinek eszétikai jellege alapvetően nem változott, de a nézőpont tovább alakult, és a kulcs is más a művek “dekódolásához”. A fotók címe is mutatja ezt a változást: a “Das Madchen sprach von Liebe” sorozatban a címek – például “I hate sex” (“Gyűlölöm a szexet”), “Divorce portait” (“Válási portré”) – kulcsot adnak a történet megértéséhez, a nézőhöz címzett utalások, amelyek utóbbit egy adott olvasat felé irányítják. A “The New Painting” címei ellenben lakonikusak, csupán arra mutatnak rá, mi látható a képeken – “Girl with Flowers” (“Lány virágokkal”), “Horizon” (“Horizont”). A sorozat egyes műveinek címét Brotherus létező, ismert alkotásoktól kölcsönözte, ilyen a “The Artist and his Model” (“A művész és modellje”).
Elina Brotherus szemléletében a fotográfia egyben a hatalomról is szól. A “The Artist and his Model” című kép például azt a jelenséget kommentálja, hogy a művészet történetében számtalan férfi művész alkalmazott női modelleket. A felöltözöttség a művész sajátja, a meztelenség pedig a modellé, aki így sebezhetővé válik, alárendelt helyzetbe kerül. Brotherus képén a művész – aki nő – mintha “visszaszerezne” egy dolgot, amely nemétől idegen volt a művészet történetében.
Elina Brotherus emellett gyakran ábrázol grafikailag finoman kidolgozott, tisztán megrajzolt tájképeket is, tágas, levegős terekkel. A színek – illetve azok visszafogottsága – igen fontosak számára, azok egy-egy fotó, kiállítás vagy bármilyen kiadvány alapvető, meghatározó elemei. A művész ugyanakkor nem alkalmaz semmiféle “színteóriát”, és szimbolikus jelentéstartalommal sem tölti meg a színeket. Ami a fotókon gyakran megjelenő virágokat illeti, ezek néhány kora reneszánsz műre utalnak, amelyeken gyakran ábrázol földön heverő virágokat a festő; ugyanakkor egyszerű és szép képi elemek is, amelyek önmagukban is elegendőek, hogy megjelenítsük és tanulmányozzuk azokat.

Szöveg Elina Brotherus-szal készült interjú alapján