Helyszín:
LUMEN Galéria
Budapest, Király utca 46. (Kuplung)
nyitva: h-v, 14-04

Helyszín:
LUMEN Galéria
Budapest, Király utca 46. (Kuplung)
nyitva: h-v, 14-04

Az itt felvetett párhuzam Dirk Bratz fotói és Pessoa portugál író munkássága között számomra teljesesen egyértelmű. Hasonlóságuk érzete számomra talán abból ered, hogy mindkettő folyamatosan arra invitál, hogy kilépjünk önmagunkból, saját gondolatainkból, hogy elhagyjuk rendes környezetünket, hogy legalább egy kis időre szakadjunk el jelenlegi körülményeinktől és banális szokásainktól.
Bratz képei mélabús flamand vásznakhoz hasonlóak. Közelebb kell lépnünk hozzájuk, hogy megkülönböztethessük azokat a bizonyos mesterséges fénynyalábokat melyek kimentik a figurákat a sötétségből, a személyes anonimitástól. A képek tele vannak színházi töltettel és ezért sokszor szürreálisnak hatnak. Elgondolkodtatnak emberi állapotunkról és mindennapi kapcsolatainkról.

A valóság és a fikció közötti játék folyamatosan jelen van. Számomra tagadhatatlan a mozgófilm és Philip Lorca di Corcia munkásságának befolyása Bratz munkájára; egy megdermedt képsor előtt állunk, próbáljuk elképzelni, hogy vajon a színészeknek mi lesz a következő lépésük, de sosem vagyunk biztosak benne, hogy az eset már megtörtént-e, vagy éppen csak most fog, és ez még sejtelmesebbé, még drámaibbá teszi a képet.

Személyes (vagy személytelen) szobák, színházak, mozik vagy galériák, ezek Bratz szokásos terei melyekbe minket, a nézőit helyezi. A képek hangulata a mesterséges helyek légkörére emlékeztet (színpadra, mozifilm-díszletre), és ez arra ösztönöz, hogy életünk jellegzetes érzéseire és élményeire gondoljunk.

Egy mozi – bár tükörrel, visszavert arcéllel, emberek szemtől szemben összezárva a szűk helyen, valójában mégsem néz senki a másikra, senki nem akarja zavarni szomszédja magányát; vagy egy másik esetben egy galéria – – egy kép a zöld falra akasztva, utalás Bratz egy másik sötét fényképére az üres falon, egy oszlop, elválasztott kiállító terek, rengeteg fény a kép minden felületén (ami Bratz képeire általában nem jellemző).

A szerkesztett, értelmező kompozíció kiemelkedően fontos a képeken. Ám Dirk Bratz a személyre mint fotográfiai narrációjának központi motívumára helyezi a hangsúlyt. A hely nem több mint egy színpad, ahonnan hiányoznak az emlékek, és a sejtelmes sötétségből, kibírhatatlan könnyedséggel bújnak elő a képek, a megszokott környezetében elidegenedett ember jelenléte. A szereplők lelkei, gondolatai valahol a választásaik, változó hangulataik határán mozoghatnak… az új magányt kutatják.
Daniela Pavlova
Kultúr-antropológus

Dirk Bratz (dbratz@gmx.net) pillanatnyilag az Etat du Valais KABA-ösztöndíjával tartózkodik Budapesten. Magyarországi befogadó szervezete a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Tavaly nyáron végzett a zürichi University of Art and Design-on. Általában Bernben él és dolgozik.