|Scroll down for Hungarian|

Curatorial Guided tour by Katarzyna Kucharska curator on the exhibition of INDEPENDENT PARTICLES – Polish Counterculture (1967-1975)

Date: 16 December 2019, 6pm
Venue: Easttopics, Képíró utca 6, 1053 Budapest, Hungary

The guided tour will be in English.

In the Anglo-Saxon world the flower power was a massive and significant phenomenon. In Poland and several other countries of Eastern Europe (including the USSR) – hippies never played such a role, but yet marked their independent presence. While consumerism was contested in the West, hippies in PRL (Polska Republika Ludowa, eng. Polish People’s Republic) contested the facade reality and empty slogans with which all institutions of social life have been filled. The sense of overwhelming falsehood in Poland was no less than in the West, only had other sources.
In less than a decade, hippie environments have become established in larger Polish cities with their own leaders, favorite meeting places, most often in student clubs, but also in open air rallies. Polish Hippies created communes throughout the country. Still, they were on the sidelines, they had no spokespersons, such as Ginsberg, who would associate their activities with a moral and conscious revolution. They could not repeat after Dylan that „The Times They Are A Changin’” (1964) because times have not changed in the PRL. Marginalized Polish hippies, however, became the subject of the big interest of the group of already acknowledged and recognized artists such as Jerzy Bereś, Tadeusz Kantor or Henryk Stażewski. Polish hippies traveled to Czechoslovakia, Hungary and visited each other representatives of Czechoslovak and Hungarian counter-culture in Poland.
The fascinating phenomenon of the hippies behind the Iron Curtain has received many studies and publications in free Poland, including Kamil Sipowicz („The Hippies of the PRL”) and researchers of contemporary culture and youth subcultures, such as prof. Wojciech Burszta, prof. Czesław Robotycki, dr Jerzy Wertenstein-Żuławski and dr Mirosław Pęczak and dr Mariusz Czubaj. Two of the most important publications in the subject matter are „The Hippies. In Search of the Promised Land” by the psychiatrist Kazimierz Jankowski and “The Way of Counterculture” by sociologist Aldona Jawłowska, which serves as a kind of bible for reestablishing the system to a part of the Polish intelligentsia of the 1970s.
The aim of the exhibition INDEPENDENT PARTICLES – Polish Counterculture (1967-1975) is to present a social diagnosis showing the cultural dimension of the contestation of the police state at the turn of the 1960s and 1970s. The resistance of hippies to socialist stabilization, even taking the form of escapism, was a ‘dispersed revolution’ with a powerful force of destruction. Despite the commercialization of this first mass youth subculture in the West, the phenomenon of ‘dispersed revolution’ remains for the authors of photographs primarily the germ of positive phenomena. The photographs tell stories about the first signs of freedom, autonomous education, humanistic psychiatry, Buddhism, ecology and independent civic communities. Today, from the perspective of almost half a century, we can still see impressive results of all this.
The main core of the exhibition is a selection of photographs from the archives by Polish artists and photographers-documentarians of the 1960s and 1970s: Tomasz Sikora, Kamil Sipowicz, Przemysław Kwiek among others.
The exhibition is organized by the Katarzyna Kozyra Foundation.

(HUN)
Angol nyelvű kurátori tárlatvezetés Katarzyna Kucharska kurátorral a FÜGGETLEN RÉSZECSKÉK – A lengyel ellenkultúra (1967–1975) kiállításon.
Mikor: 2019. december 16., 18h
Hol: Easttopics, 1053 Budapest, Képíró utca 6.

A hippimozgalom kiterjedt és fontos jelenség volt az angolszász világban. Ha Lengyelországban és a keleti blokk más országaiban (ideértve a Szovjetuniót is) nem tettek szert hasonló jelentőségre, a hippik azért itt is megvetették lábukat. Miközben nyugaton a fogyasztói szemlélet kritikáját nyújtották, a Lengyel Népköztársaság hippijei azon illúziók és üres lózungok ellen lázadtak, amelyekkel a társadalmi élet intézményeit töltötték ki. Az érzés, hogy mindent maga alá temet a hazugság, Lengyelországban ugyanúgy jelen volt, mint nyugaton, csak az oka volt más.

Alig egy évtized alatt a nagyobb lengyel városokban hippi közösségek jelentek meg, melyeknek saját vezetőik és törzshelyeik voltak; legtöbbször diákklubokban vagy szabadtéri rendezvényeken találkoztak. Hippi kommunák is megjelentek az országban mindenfelé. Hangjuk azonban nem hallatszott, nem volt olyan képviselőjük, mint Ginsberg, aki tevékenységüket egy morális és tudati forradalom kontextusába helyezte volna. Nem énekelhették Dylannel, hogy „Változnak az idők” (1964), mert az idők nem változtak a Lengyel Népköztársaságban. A marginalizált lengyel hippik azonban nagy érdeklődést váltottak ki az olyan befutott művészek körében, mint Jerzy Bereś, Tadeusz Kantor és Henryk Staz. A lengyel hippik ellátogattak Csehszlovákiába és Magyarországra, illetve fogadták hazájukban a csehszlovák és magyar ellenkultúra képviselőit.

A szabad Lengyelországban sokan tanulmányozták a vasfüggöny mögötti hippik érdekfeszítő jelenségé, köztük Kamil Sipowicz („A Lengyel Népköztársaság hippijei”), ill. olyan, a kortárs kultúrával és ifjúsági szubkultúrákkal foglalkozó kutatók, mint Dr Wertenstein Jerzy, Dr Czesław Robotycki, Dr Jerzy Wertenstein-Żuławski, Dr Mirosław Pęczak és Dr Mariusz Czubaj. A témáról született két legfontosabb publikáció egyike „A hippik. Az ígéret földjének nyomában”, melynek szerzője Kazimierz Jankowski, pszichiáter. „Az ellenkultúra útja” című munkájával a szociológus Aldona Jawłowska egyfajta kézikönyvet hozott létre, amelynek révén a rendszer a hetvenes évek lengyel értelmiségi közegének részeként rekonstruálható.

A FÜGGETLEN RÉSZECSKÉK – A lengyel ellenkultúra (1967–1975) című kiállítás társadalmi látlelet, amely a rendőrállammal szemben a hatvanas és hetvenes évek fordulóján tanúsított ellenállás kulturális dimenzióját mutatja be. A szocialista stabilizációnak való ellenszegülés, ha az az eszképizmus formáját is öltötte, „diffúz forradalom” volt, komoly pusztító erővel. Bár nyugaton az, ami az első tömeges ifjúsági szubkultúra volt, a kommercializáció áldozata lett, a fényképek szerzői számára a „diffúz forradalom” elsősorban pozitív jelenségek kiindulópontja. A képek a szabadság első jeleiről szólnak, autonóm oktatásról, emberséges pszichiátriáról, a buddhizmusról, az ökológiáról és független civil közösségekről. Közel fél évszázad távlatából még mindig látszanak mindennek tiszteletet parancsoló eredményei.

Olyan, a hatvanas-hetvenes években aktív lengyel művészek és dokumentarista fotográfusok által készített fényképek adják a kiállított művek javát, mint Tomasz Sikora, Ryszard Bobek, Kamil Sipowicz, Kwiek/Kulik, Stefan Okołowicz és Piotr Marek.

A kiállítást a Katarzyna Kozyra Foundation rendezte.

The exhibition is on until 16th December 2019.
Please note that our gallery is open on Thursday-Friday (4-7 PM) and Saturdays (3-6 PM), or by appointment – easttopics@gmail.com

https://www.facebook.com/events/511138912823658/