Helyszín: Móricz Zsigmond Művelődési Ház
(Kecskemét)

részlet a metro újságból:

Helyszín: Móricz Zsigmond Művelődési Ház
(Kecskemét)

részlet a metro újságból:

Kevesen lehetnek olyanok ma Kecskeméten, akik nem hallottak volna valaha is Bahget Iskander fotóművészről. A Hetényegyházán élő, a település központjában műteremmel rendelkező kecskeméti alkotó munkáiból egyre több látható különböző kiállításokon. Hol nyílik a következő? kérdeztük tőle.
Június 3-án a Forrás főszerkesztője, a kecskeméti Füzi László nyitotta meg Kiskunhalason a legutóbbi tárlatot, de már szervezzük a következőt Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Ez június 17-étől lesz látható.Ezt megelőzően március 19-én nyílt meg Damaszkuszban egy kiállításom, a magyar nagykövetség segítségével. Majd májusban egy másik szíriai városban, a latakijai Meridián Hotelben állították ki a fotóimat.
De jártak már a képeim az elmúlt években Budapesten, Nyíregyházán, Dunaújvárosban, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, és természetesen Hetényegyházán is.Külföldön eddig Kanadában, az USA-ban, Új-Zélandon, Szíriában és Algériában rendeztek a fotóimból tárlatot. Eddig összesen mintegy 250 alkalommal.
Köztudott, hogy a hatvanas évek közepén érkezett Szíriából Magyarországra, ahol letelepedett. Ma már leszámítva enyhe, de rendkívül kedves arab akcentusát, akár kecskemétinek is gondolnánk. Szimpatikus művésznek, akit mindenhol szeretettel fogadnak. Ez a szeretet az arab embernek szól, vagy a személyiségének?
Nem tudom, de engem hála Istennek Magyarországon tényleg mindig szeretettel fogadtak. Nagyon sok barátot szereztem itt az elmúlt évtizedekben.
Ez kezdettől így alakult. Egyetlen példa: amikor 1967-ben állami ösztöndíjasként megkezdtem a tanulmányaimat a miskolci egyetem dunaújvárosi főiskolai karán, szinte alig beszéltem a magyar nyelvet. Magyar évfolyamtársaim mégis minden szombat-vasárnap, felváltva vittek magukkal a családjukhoz. Családtagként kezeltek és azóta is folyamatosan úgy érzem Magyarországon, hogy az emberek szeretete vesz körül.
A főiskolát elvégezve került Kecskemétre. Hogyan lett a kohómérnökből fotóművész? Vagy ahogy Buda Ferenc József Attila-díjas költő fogalmazott: szírrealista magyar fotós? Még főiskolás voltam, amikor 1968-ban elkezdtem foglalkozni a fényképezéssel. Jó ideig persze nem hivatásszerűen. Évekig dolgoztam a kecskeméti SZIM-ben, majd az AGRIKON vállalatnál szakmérnökként. Arab nyelvtudásom miatt egy ideig Algériában és Marokkóban is képviseltem a kecskeméti cégeket. Közben persze munkaidő után, a szabadidőmben mindig fényképeztem. Majd kialakítottam Hetényegyházán egy rendkívül jól felszerelt, profi műtermet. Itt 1990-től kezdődően, lehet mondani, hogy szabadúszóként vagy kényszervállalkozóként, reklám- és divatfotók készítésével foglalkozom, szórólapokat, prospektusokat, katalógusokat tervezek.
Elvből nem készítek azonban esküvői képeket, tablóképeket, ballagási fotókat. Nem fényképezek óvodákban, családi eseményeken sem. Sokszor persze bánom, hiszen a fotózásnak jelenleg ez lenne a nagyobb anyagi haszonnal kecsegtető ága.
A fotózás melyik területe vonzza a leginkább?
A társadalmi fotókat, a szociofotókat kedvelem a legjobban. Az embereket, az emberábrázolásokat. Ezeket is legfőképpen fekete-fehérben. Nekem egy-egy ilyen kép elkészítése jelenti a sikerélményt, ezért mindig örülök annak, ha ilyenre lehetőségem nyílik. Így kerültem szoros kapcsolatba a Forrás irodalmi, szociográfiai, művészeti folyóirat kecskeméti szerkesztőségével is. De kapcsolatban állok a Magyar Fotográfiai Múzeummal, valamint az alapítástól a megszűnéséig a nagybaracskai Alkotótelep állandó résztvevője, kiállítója voltam.
A díjainak, elismeréseinek, jutalmainak száma meghaladja a százat. Egyik legutóbbiként pedig idén, az év elején, a kultúra napján vehette át a közgyűléstől a aKecskemét KözművelődéséértÓ díjat. Meglepte?
Nagyon. Már csak azért is rendkívül örültem ennek a kitüntetésnek, mert nem egy személytől, hanem Kecskemét várostól, a kecskeméti képviselőktől kaptam. Akik megelőzően megszavazták, hogy kit tartanak érdemesnek a kitüntetésre, vagyis egy testület látta úgy, hogy jól végzem a munkámat.

(Metro)

2004.06.10