Helyszín:
Magyar Fotográfusok Háza
Bp. VI. Nagymező u. 20.

(Érdemes kicsit korábban jönnie annak, aki még nem látta a “Hazai anyag. Fotónapló. André Kertész és a magyarok” c. és a két kisebb Kertész-kiállítást, melyek kurátora Kincses Károly.)

Az ankét előadói és témáik:

Szilágyi Sándor fotóművészeti író: Kertész új megvilágításban: a washingtoni National Gallery of Art Kertész-albuma (2005)

Zwickl András művészettörténész: Kertész és a húszas évek magyar Árkádia-festészete

Helyszín:
Magyar Fotográfusok Háza
Bp. VI. Nagymező u. 20.

(Érdemes kicsit korábban jönnie annak, aki még nem látta a “Hazai anyag. Fotónapló. André Kertész és a magyarok” c. és a két kisebb Kertész-kiállítást, melyek kurátora Kincses Károly.)

Az ankét előadói és témáik:

Szilágyi Sándor fotóművészeti író: Kertész új megvilágításban: a washingtoni National Gallery of Art Kertész-albuma (2005)

Zwickl András művészettörténész: Kertész és a húszas évek magyar Árkádia-festészete

Passuth Krisztina művészettörténész: Kertész és a párizsi művészvilág

Az előadásokon elhangzottakat mintegy 200 vetített kép illusztrálja.

Az év elején jelent meg a washingtoni National Gallery of Art Kertész-albuma, mely új megvilágításban tárgyalja Kertész munkásságát. Mindenekelőtt azzal, hogy Sarah Greenough, az NGA Fotó osztályának vezetője és főkurátora az életmű magyar- és franciaországi részét (1912-1925-1936) nem a korabeli fotográfia, hanem a képzőművészeti törekvések összefüggéseiben értelmezi.

Azt eddig is lehetett tudni, hogy Kertész itthon ismerte Aba-Novák Vilmost, Czierlich Rezsőt, Czumpf Imrét és a Szőnyi-kör több más tagját. Azt is lehetett tudni, hogy Párizsban Tihanyi Lajos, Beöthy István és más magyar művészek mellett kapcsolatban állt olyan művészekkel is, mint Mondrian, Léger, Zadkin, Chagall, Colette, Eisentsein, Tzara stb. Ám azt mindeddig senki nem vizsgálta meg szisztematikusan és ennyire értő módon, hogy ezek a művészek (és a műveik) hogyan hatottak Kertész képeire. Az ankétnak ez lesz a fő témája.

Az album másik fő hozadéka, hogy Sarah Greenough és az életmű amerikai részét tárgyaló Robert Gurbo, a New York-i Kertész-hagyaték kurátora rendesen végigolvasta Kertész fönnmaradt naplóit és feljegyzéseit, s ezek alapján szinte minden pontjukban eloszlatta azokat a Kertész-legendákat, amelyeket az idős mester az életéről és művészi törekvéseiről fabrikált magának, s amiket az interjúi alapján az eddigi pályaképírók minden kritika nélkül átvettek. A két szerző mindezt rendkívül elegánsan teszi, nem igazítják ki lépten-nyomon sem a művészt, sem a biográfusokat. Mindenestre az NGA monográfiája után sok mindent nem lehet leírni, ami eddig – a magyar nyelv Kertész-irodalomban is – szinte közhelyszámba ment. Az ankéton ezekről is szót ejtünk, bár a legjobb az lenne, ha minél hamarabb magyarul is megjelenne ez a kivitelében is szép kötet. A Balassi Kiadó már tett is lépéseket annak érdekében, hogy ez megtörténjen.

Az album harmadik újdonsága, hogy most együtt, összefüggéseiben olvashatjuk azokat a elemzéseket, amelyeket Robert Gurbo eddig különböző kiadványokban írt meg egy-egy Kertész-képről. Finom, okos, nagy empátiával megírt elemzések ezek: Gurbo szinte minden képről kimutatja, hogy voltaképpen áttételes önarcképről van szó. Ha marad rá időnk, ezekből is bemutatunk néhányat.

Sz. S.

Szilágyi Sándor
fotóművészeti író,
független kurátor,
fotográfus