Csendben, feltűnés nélkül élt, pedig tehetsége, tudása, múltja sokkal többre jogosította volna. Legjobb szociofotósaink között tartjuk nyilván. Mint Bauhaus-tanítvány, tudta, ismerte és alkalmazta az új művészet szerint való képalakítási módokat is. Ahogy monográfusa írja, itthon nem produlkálhatott a fotóval, csak reprodukálhatott múzeumi műtárgyfotósként. Míg élt, nem becsültük meg eléggé. Legalább művészi hagyatékával sáfárkodjunk jobban!

Kárász Judit

(Szeged, 1912. május 21 – Budapest, 1977. május 30.)

Csendben, feltűnés nélkül élt, pedig tehetsége, tudása, múltja sokkal többre jogosította volna. Legjobb szociofotósaink között tartjuk nyilván. Mint Bauhaus-tanítvány, tudta, ismerte és alkalmazta az új művészet szerint való képalakítási módokat is. Ahogy monográfusa írja, itthon nem produlkálhatott a fotóval, csak reprodukálhatott múzeumi műtárgyfotósként. Míg élt, nem becsültük meg eléggé. Legalább művészi hagyatékával sáfárkodjunk jobban!

Kárász Judit

(Szeged, 1912. május 21 – Budapest, 1977. május 30.)

Gyermekkorát Szegeden, Pécsett és Budapesten töltötte. Középiskolai tanulmányai mellett egy szegedi fényképésztől eltanulta a szakma alapjait is. Érettségije után, 1930 októberében az École de la Photographie hallgatója lett, majd Fodor Etellel, Blüh Irénnel együtt elvégezte a dessaui Bauhaus Hochschule für Gestaltung fotószakát. Walter Peterhans mellett tanára volt Hans Albers és Vaszilij Kandinszkij is. Diplomáját 1932. június 21-én kapta kézhez. A Bauhäuslerek életét, mindennapjait felülnézeti, merészen komponált képek egész sorában örökítette meg. Mint társai közül sokan, fotóiban ő is megkülönböztetett figyelemmel fordult az ipari szerkezetek, hidak, építkezések, gyárépületek felé.

1931-ben a Kommunistische Studenten Fraktion (Kostufa) tagja lett, s mivel részt vett a választási agitációban, kitiltották Sachsen-Anhalt területéről. 1932-1935 között Berlinben dolgozott a Dephot laboránsaként, ugyanott, ahol Friedmann Endre, a későbbi Robert Capa. Bejárta Németországot, Leicájával rögzítette élményeit, a berlini építkezéseket. A nyarakat általában Szegeden töltötte. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként közreműködött egy szociofotós kiadvány elkészítésében. Részt vett a falukutató mozgalomban Ortutay Gyula, Buday György, Erdei Ferenc és Hont Ferenc társaságában. Különösen sokat fényképezett vásárokon. 1933-ban a Városból tanyára 15 km című szegedi kiállítás képeinek nagy részét ő fényképezte. Tanult tőle Müller Miklós is.

1935-ben sok társával együtt menekülnie kellett Németországból. Dániában talált menedéket. Kezdetben egy kis szigeten élt, 1945 után pedig egy koppenhágai szövőműhelyben dolgozott és csak a maga örömére fotografált. 1949 decemberében jött vissza Magyarországra. Nyugdíjazásáig, csaknem húsz éven át, a Múzeumok Országos Központja, majd az Iparművészeti Múzeum műtárgyfotósaként számos művészeti kiadványt, katalógust illusztrált, enteriőr- és műtárgyfotók ezreit készítette. Életművének legfontosabb szakasza már Dániában lezárult

Bár 1960-tól tagja lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a művészi alkotómunkára igazából már nem jutott kedve, ereje..

Kincses Károly

Helyszín: Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház – Mai Manó Galéria

Cím: 1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Telefon: (1) 473-2666
Fax: (1) 473-2662
E-mail: maimano@maimano.hu
Nyitva: Minden hétköznap: 14.00 – 19.00
Hétvégén és ünnepnapokon: 11.00 – 19.00