Sütő Zsolt Tibetvörös című, 51 perces fotóinstallációját a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában (Eremia Grigorescu/Rákóczi utca 52. szám) mutatják be május 17-én 18 órától. A kiállítás kurátora Szabó András képzőművész. Megnyitóbeszédet mond Dorel Găină fotográfus és Boné Ferenc esztéta, az installáció május 19. és 22. között lesz megtekinthető, naponta 18 órától.

Sütő Zsolt Tibetvörös című, 51 perces fotóinstallációját a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában (Eremia Grigorescu/Rákóczi utca 52. szám) mutatják be május 17-én 18 órától. A kiállítás kurátora Szabó András képzőművész. Megnyitóbeszédet mond Dorel Găină fotográfus és Boné Ferenc esztéta, az installáció május 19. és 22. között lesz megtekinthető, naponta 18 órától.

A többnyire fotográfusként tevékenykedő marosvásárhelyi Sütő Zsolt 2007-ben Kőrösi Csoma Sándor útjának egy rövid szakaszát követve utazott Kis-Tibetbe, és zarándokolt – többnyire gyalogosan – azokba a buddhista kolostorokba és helyszínekre, ahol a vándortudós 200 évvel ezelőtt folytatta nyelvészeti tanulmányait, kutatásait, és amelyek életművének legfontosabb, legmeghatározóbb helyszínei voltak.
A Himalájakék című projekt kapcsán két, a harmincas éveiben járó férfi sajátos sorsa rajzolódik ki, kapcsolódik össze és jár különös táncot, néhol közvetlen, másutt közvetett kapcsolódási pontokra támaszkodva.

Két utazó a mesés Tibetországban: Csoma a 19. században – a másik meg a cyberpunk 21. századában. Az időbeli eltolódás mellékesnek tűnik: a kulcsfontosságú pontokon, úgy tűnik, ők ketten jól szót értenek: a múlt és a jelen, a külső és a belső, a Kelet és a Nyugat közötti határvonalak szelíden elmosódnak, s ami marad, az egyszerű és különös baráti találkozás. Mindketten erdélyi székely-magyarok, akik

egymagukban vágnak neki a napkeleti útnak.

Csoma Sándor a magyarok őshazáját-őseit keresi az 1900-as években, de végül a tibeti buddhista világot tárja fel – Zsolt pedig 2007-ben már maga Csoma és az eltűnt csend (a himalájakék), valamint a „valahol otthon lenni” állandó illúziójának nyomában zarándokol a Himalájába, három hónapon át, önmagát, meg azt a bizonyos letűnő világot keresve.
A néhány hónapos kis-tibeti utazáson felgyűlt anyagból (fotók, hangfelvételek) útnak indított vándorkiállítás eddig Magyarországon (Budapest, Győr), Romániában (Székely Nemzeti Múzeum – Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár – a Mirákulum rendezvényén), Németországban (Benedictushof) és Brazíliában (Sao Paulo) került bemutatásra.

A kiállítás célja többek között a nagyközönség figyelmének felhívása Csoma Sándor életére, munkájára: lennie kell egy kis helynek elbulvárosodó, a végletekig fokozott rohanó életünkben, ahol rászánhatjuk figyelmünknek még ha csak egy nagyon kis részét is a különös háromszéki vándortudós életére, életművére – és a tibeti világra. A nyomtatott publikációk, ahol a projekt során született anyagok megjelentek: National Geographic Románia, Photomagazine, Jurnalul National, Crossroad magazin (Magyarország), Irodalmi Jelen, Shambhala Sun (Egyesült Államok).

A szerző tervei között szerepel a projekt folytatása: kis csapattal visszautazni Kis-Tibetbe, a Csomához kapcsolódó helyszínekre és (az első erdélyi gyártású) Csomáról és a színes Csoma-kultusz világának szereplőiről tervezett dokumentumfilmet elkészíteni.

“A fotók hazudnak. A fotográfia a káprázat művészete – annyi hitelt adj neki, amennyit a káprázatnak adsz. (…)
Az éberség hagyománya. Csakis és csakis az éberség hagyománya érdekel. Minden egyéb csak rizsa. Kultúra. Nagyon érdekes, hogy két hátizsákban élek: mindennek megvan már a helye. Csigaház. Néha nagyon hiányzik az otthonom – igaz, otthon is. Ez az utazók legeslegnagyobb illúziója. A végső neurózis. Nincs otthon, mind úton vagyunk. Te is, én is, Csoma is.” (Sütő Zsolt: Naplórészlet)