Megnyitó: 2010. június 5., 18.00 óra
Helyszín: Siófok, Somogyi u. 53. (volt Kenyérgyár)

A 320º három nagyszabású kiállítás bemutatására vállalkozik: Kortárs mexikói fotóművészet, Scott Draves fraktálprojektjei és Balaton, nyár – plakátokon a 30-as évektől a 80-as évek végéig .

Megnyitó: 2010. június 5., 18.00 óra
Helyszín: Siófok, Somogyi u. 53. (volt Kenyérgyár)

A 320º három nagyszabású kiállítás bemutatására vállalkozik: Kortárs mexikói fotóművészet, Scott Draves fraktálprojektjei és Balaton, nyár – plakátokon a 30-as évektől a 80-as évek végéig .

A projektek együttes bemutatása jól tükrözi a volt kenyérgyári épület kulturális újrahasznosításán dolgozó művészeti programalkotók szándékát: kitekintést nyújtani a világ kortárs művészetére, új technológiákra épülő művészeti projekteket bemutatni és mindezek mellett előtérbe helyezni a helyi értékeket. A 3color kiállításai így a 320º vízióját, jövőképét is jól körvonalazzák.
A kiállításokat megnyitja: Fernando Montiel Klint fotóművész, Scott Draves fraktálművész, és Balogh István alkalmazott grafikus .

A kortárs mexikói fotóművészet magyarországi bemutatása több szempontból is izgalmas kihívás. A kontinensnyi ország kortárs művészetéről viszonylag kevés hír jut el hozzánk, noha kulturája, történelmi múltja és világszerte ismert alkotói folyamatosan az érdeklődés középponjában tartják művészetének kérdéseit. Milyen problémák foglalkoztatják és hogyan mutatják meg azokat Mexikó kortárs művészei? Hogyan viszonyulnak az észak-amerikai és a világ egyéb térségeinek trendjeihez? Milyen művészeti utakat választanak a fiatal alkotók Mexikóban? Kérdések adódnak még bőven, de azok a témák és megoldások, amelyek a 320º kortárs mexikói fotóművészetet bemutató kiállítás képeiről kiolvashatóak, közelítésmódjukban egy rendkívül erős kritikai attitűddel dolgozó generáció képét írják körül.

Mexikóban a hatvanas-hetvenes években az elszegényedő vidéket maguk mögött hagyó emberek miatt ijesztő növekedésnek indultak a nagyvárosok (elsősorban Mexikóváros), és soha nem látott mennyiségű tömegeket kezdtek koncentrálni. Mexikóváros a maga több mint húszmilliós népességével ebben az időszakban vált a világ legnépesebb városává. Ez a kétmagyarországnyi tömeget sűrítő város annak rendje-módja szerint a felszínre is hozta mindazokat a problémákat, amelyek Mexikó-szerte és a világ fejlődésben lévő nagyvárosaiban általánosságban tapasztalhatunk: társadalmi feszültségeket, bűnözést, kábítószer problémát, és a városi növekedéssel együttjáró egyéb kérdéseket a lakhatástól a megélhetési nehézségekig számos formában.

A huszadik század második felének hetvenes éveiig a mexikói fotográfia a világ nagy fotográfiai iskoláihoz hasonló sztenderdeket vonultatott fel. A hatvanas évek közepétől azonban az akadémikus látásmódon túlmutató jelek kezdtek mutatkozni, és megalakultak azok az alternatív formában gondolkodó körök és csoportok, amelyek jelenlétükkel és tevékenységükkel lazították a klasszikus formavilágot. Ebben a változó, a nemzetközi trendek felé egyre nyitottabb időszakban nőt fel a kiállításon szereplő fiatal generáció zöme, és hozzávetőleg egy-másfél évtizede kezdett el a mexikói és a nemzetközi fotográfiai életben szerepet játszani.

A kiállításon bemutatkozó tizenhárom alkotó témái és látásmódjának gyökerei a kortárs művészeti diskurzusokhoz húznak: beszélnek a valósághoz és realitásokhoz fűződő viszonyukról, kritikai attitűddel közelítenek a nyugati típusú fogyasztói társadalomhoz, a feminista kérdésekhez, saját identitást keresnek, és nyílt őszinteséggel beszélnek Mexikó társadalmi problémáiról a bűnözéstől a prostitúción át e hatalmas ország belső és külső migrációs kényszeréig.

A kiállításon szereplő művek látásmódja külön említést érdemel. A képek egy részének egyfajta szubjektív dokumentarizmus a jellemzője, míg másoknak például a fények hangsúlyos használata vagy egyes tárgyaknak, képi elemeknek különleges beemelése révén meseszerű világ, izgalmas metafizikus tartalom lesz az eredménye. De szinte mindegy is, hogy a valóság vagy a fikció, a mindennapok vagy a víziók, esetleg az álmok felől szövődnek a bemutatott képek történetei. Mindkét irányból kemény, őszinte és rendkívül izgalmas kép rajzólódik ki a mai, 21. századi Mexikó fotográfiai életéről. A kiállításra meghívott tizenhárom alkotó új hangon megszólaló művészgeneráció képviselője, komoly eredményekkel, díjakkal, elismerésekkel a háta mögött.

A kiállításnak külön aktualitást kölcsönöz, hogy Mexikó 2010-ben ünnepli forradalmának 100., és függetlenségének 200. évfordulóját.

Kiállító művészek: Mauricio Alejo, Fernando Brito, Ana Casas, Livia Corona, Daniela Edburg, Jesus Flores, Adela Goldbard, Lourdes Grobet, Gerardo Montiel Klint, Fernando Montiel Klint, Guillermo Serrano, Kenia Nárez, Mauricio Palos