Képek a vásárlások útján, ajándékozással, hagyatékokkal a múzeumba került képekből.

Képek a vásárlások útján, ajándékozással, hagyatékokkal a múzeumba került képekből.

A Magyar Fotográfiai Múzeum tizenkét évvel ezelőtti, a Magyar Fotóművészek Szövetségétől örökölt 70.000-es gyűjteménye tíz év alatt több mint tízszeresére gyarapodott. Az új tárgyak legtöbbjét nem tudjuk bemutatni, mert évente maximum 10-15 kiállítást rendezünk, egyenként 80-100 képpel. Ezért most válogatva, csoportosítva, egyfajta rendezőelv szerint megmutatjuk azokat a Kertész-, Brassai-, Moholy-Nagy-, Munkácsi-, Pécsi-, Gink- és egyéb fotóinkat, melyekre a legbüszkébbek vagyunk.

Helyszín: Magyar Fotográfiai Múzeum

Cím: H-6000 Kecskemét, Katona József tér 12.
Levélcím: H-6001 Kecskemét, Pf. 446.
Telefon: (76) 483-221 vagy (76) 508-258
Fax: (76) 508-259
E-mail: info@fotomuzeum.hu
Látogatható: hétfő és kedd kivételével minden nap 10 és 17 óra között.
(Novembertől márciusig 10-16 óra között.)
Kutatónapok: szerda és péntek.

A FOTÓMÚZEUM KINCSEI

Ez a kiállítás örömből született. Raktárunkban egymillió képet őrzünk. Ha egy-egy kiállításon legfeljebb százat mutathatunk meg, alig száz év telik majd el, mire mindent meg Önök elé tárhatunk. Úgy döntöttünk hát, hogy kiválo-gatjuk kedvenceinket, hogy Önök is velünk örülhessenek. Ne keressenek hát a képek között különösebb összefüggéseket, ne kérjenek számon rajtunk kon-cepciót, egyszerűen gyönyörködjenek kedvenceinkben, a Fotómúzeum kincsei-ben!

* * *

Túl sok a fénykép. Ez meglepő kijelentés egy fotómuzeológustól. Naponta sok millió készül, ezek jelentős része meg is marad. Választani kell belőlük, min-dig, minden pillanatban, választásainkat folyamatosan értékelni, s ha kell fe-lülbírálni.
Fogadjuk el, hogy a létező fényképek egy jelentős része semmiféle érték-mozzanattal nem bír. Ezek csak úgy vannak, létrejöttek, léteznek, senki semmire nem használja őket, de senki nem vállalja annak felelősségét, nyű-gét, hogy megszabaduljon tőlük.
Vannak aztán olyan fotók – még mindig szép számmal -, amelyeknek he-lyi értékük van, elsősorban a téma, az ábrázolat, a készítő személye, vagy más speciális ok miatt. Ezek a képek saját helyükön értéket jelentenek, de ha elkerülnek onnan, gyakran devalválódnak. Ám miután a magyar fotógyűjte-mények döntő többsége valamely speciális szempont szerint szerveződik, ez a lokális értékrend lefed minden mást, s aki általánosabb értékek után kutat, annak tudomásul kell vennie, el kell fogadnia a helyi érvényű játékszabályo-kat. Ha így tesz, s átrágja magát a kásahegyeken, általában siker koronázza kitartását, miként a jobbfajta mesékben, s megtalálja a speciális szempontok szerint csoportosított fényképek között azokat, amelyek nemzeti értékkel

bírnak. Ide sorolom mindazokat a fotókat, amelyek az ország szellemi önérté-kelésében, öntudatában, kultúrájában kiemelkedő szerepet játszanak. Ide tar
toznak azok a képek, amelyek a fotográfia hazai fejlődésének meghatározó da-rabjai, egy-egy tendencia kiemelkedő alkotásai. Ide sorolhatjuk a jelentős személyiségek munkáit, egy-egy kiemelkedő külföldi művész magyar vonatko-zású képeit, de a fotótechnika-történet fejlődéséhez hozzájáruló magyarok kí-sérleti művei sem maradhatnak ki ebből a kategóriából.
És elérkeztünk a piramis csúcsára. Részben ezek közül a nemzeti érték-kel bíró fényképek közül kerül ki az egyetemes értéket jelentő – viszonylag csekély számú – magyar fotográfia. Ezek olyan képek, amelyek beletartoznak a fotó egyetemes történetébe, amelyeket számon tartanak az egyetemes fotótör-ténetek, amelyek visszamenőleg is minősítik egy ország fotográfiáját, amelyek sorra-rendre felbukkannak a nemzetközi műtárgypiacon, amelyeknek birtok-lása rangot ad egy gyűjteménynek.

A kiállítás és a vele együtt megjelent A Fotómúzeum kincsei című kötet korántsem leltár. Válogatás, amely segíthet érdeklődőt, kutatót az eligazodás-ban: mit keressen és mit találhat a Magyar Fotográfiai Múzeumban? Ahhoz, hogy ennél teljesebb, következetesebb legyen, először konszenzuson alapuló nemzeti értékrendet, hierarchiát kellene felállítanunk, figyelembe véve minda-zokat az értékképző elemeket, amelyek segítségével a mienknél lényegesen gazdagabb nemzeti fotókincsekben is viszonylag biztosan tájékozódhat a kuta-tó, muzeológus, gyűjtő és kereskedő. Ez az értékrend figyelembe kell vegye a kép kvalitásait, egyediségét, témáját, szerzője ismertségét, technikai vagy egyéb különlegességét, hozzáférhetőségét, állapotát, az installálás, bemutatás módját, szerzői- és tulajdonjogi tisztázottságát, s az uralkodó divatot is, amely egy-egy fotótörténeti korszakot éppen a többi elé helyez… Nos, ha ezek követ-kezetes alkalmazásával sikerül egy honi érték-hierarchiát megalkotnunk, ak-kor – jól menedzselve, sok-sok kiállítással, kiadvánnyal, külföldi szaklapokba írt esszékkel – meg kell ismertetnünk a világgal, fel kell emeljük jó magasra, hogy messziről is láthatóvá váljon.