művészek: Balla Vivienne, Fejér János megnyitó: 2010. június 17., csütörtök, 19.00 óra
megnyitja: Fabricius Gábor
megtekinthető: 2010.június 18 – július 12.

helyszín: Polis Caffe Culturale – hybrid art&cafe
1088. Budapest Bródy Sándor u. 8.

művészek: Balla Vivienne, Fejér János
megnyitó: 2010. június 17., csütörtök, 19.00 óra
megnyitja: Fabricius Gábor
megtekinthető: 2010.június 18 – július 12.

helyszín: Polis Caffe Culturale – hybrid art&cafe
1088. Budapest Bródy Sándor u. 8.

A Polis Caffe Culturale – hybrid art&cafe a kultúrapártolás és a fiatal tehetségek segítésének részeként bemutatkozási lehetőséget biztosít a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem friss diplomásainak. Ennek a kezdeményezésnek a keretein belül első alkalommal két – fotó szakon végzett – hallgató mutatja be diploma sorozatát a Generation Rules című kiállításon.
Első ránézésre két igen távoli, eltérő témájú fotósorozat találkozik a térben. Család kontra egyén; régi értékek vs. új nemzedék, új szépségideál.

Balla Vivienne:
„Diplomám témája az új generáció, az új szépségideál. Olyan fiatalokból álló csoportokkal dolgozom, akik a külsejüket a társadalmi elvárások szerint igyekeznek tökéletesre alakítani, ezzel szinte szoborszerűvé, nemtelen bábúvá alakítva magukat. Szeretném a nézők elé tárni az általam új generációnak nevezett fiatalokat. Ideálszerűen akarom ábrázolni a kiválasztott személyeket, lecsupaszítani őket, egyen sminket és hajat adni modelljeimnek, ezzel olyan helyzetbe hozva őket, ahol már nem támaszkodhatnak a számukra oly megnyugtató márkákra, ruhákra, frizurákra. Lecsupaszítva megmutatom azonosságaikat és ezzel kiemelem a különbözőségeiket, meghagyva a szabad értelmezés lehetőségét.”

Fejér János:
„A család az embert élete végéig elkíséri, vagy, mint valóság, vagy később mint emlék és hiány. A családban az élet körforgása jelenik meg. A születés, a növekedés, az élet továbbadása, a kiteljesedés, majd mindezeknek a kikerülhetetlen elmúlása. Ennek a történetnek egy tünékeny és múlandó időszakát szeretném ábrázolni, ahol a család tagjai még együtt vannak. A fotográfia mint technika képes szembeszállni ezzel a mulandósággal, képes „megörökíteni” ezeket a tünékeny pillanatokat, amik a fotográfiai expozíció varázslatával átkerülnek egy másik dimenzióba, ahol ezüstkép rajzolataként élnek tovább. Sorozatom olyan képekből áll, amelyek a régi értelemben vett családfotók stíluskereteinek megtartásával teret adnak az alapvető emberi tartalmak megjelenésének: az összetartozásna, együttlétnek, szeretetnek és a teremtett ember szépségének.”

A nemi szerepek, ideálok változása a családra, a család fogalmára is kihat. Nézőpont kérdése, hogy épp felértékelődik és vágyott értékként, „emlékként” sejlik fel, vagy elhanyagolható, helyettesíthető, hátráltató tényezőként értelmeződik. A két fotósorozat egyszerű, letisztult képalkotási technikája szabad teret hagy a „döntésnek”, avagy elgondolkodásnak, merre tovább, merre tartunk, múlt és jelen, tradíció és korjelenség hogyan találkozik, hogyan alakul… Erre utal a cím: Generation Rules / Generációs szabályok.
Mit kezdünk ma velük, mit érnek nekünk, melyik generáció milyen szabályait követjük?