Lóránt Attila képeivel nem elkápráztatni akar, hanem az eltűnőben lévő kultúrák megőrzésére kívánja a figyelmet ráirányítani…

A kiállítást Eifert János nyitja meg január 17-én 18 órakor.

Lóránt Attila képeivel nem elkápráztatni akar, hanem az eltűnőben lévő kultúrák megőrzésére kívánja a figyelmet ráirányítani…

A kiállítást Eifert János nyitja meg január 17-én 18 órakor.

Lóránt Attila, amikor asszisztensével és barátjával a nagyszabású expedícióra indult, nem kevesebbet vállalt, mint megörökíteni a folyamatosan változó Kelet-Afrika jelen-múló pillanatát. “Dokumentálni – fogalmazta meg feladatát, amely az Eltűnőfélben Lévő Kultúrák Egyesület nagyszabású projectjének része – az állandó változásnak azt a kétes dicsőségű időszakát, amikor sajátos kultúráinak sokszínűségét lassan elveszíti Kelet-Afrika, miközben lassan meghátrál a mindent felzabáló, megállíthatatlanul előrenyomuló egyen-kultúra előtt. Nem akarunk mindent átfogó képet adni, ennél sokkal többet vállaltunk: megpróbáljuk a föld e kis szegletének a lelkét, kisugárzását megragadni a fotográfia egyszerű eszközeivel.”
Két hónapos útja során, Kenyában és Tanzániában a Kelet-Afrikai Nilo-hamita törzsek közül a turkánák, szamburuk, maszaik földjét, majd a Viktória-tó keleti és déli partjainál elterülő a Bantu népcsoportokhoz tartozó Szukuma törzs területét, az Indiai Óceánhoz vezető úton, a Kilimanjáró lábánál pedig az ősi csagga földet fényképezte. A Szuahéli partvidéken – ahol évszázadok óta keverednek az arab, indiai, valamint a szárazföld belsejéből érkező törzsi (főként bantu), és az európai gyarmatosítók által generált hatások – Afrikának azt a hatalmas kulturális és etnikai kavalkádját örökítette meg, amely különösen jellemző, és a mely védelemre szorul.
Lóránt Attila fest, rajzol, reklámfilmeket rendez, könyvet ír, alapítványt vezet és tulajdonosa egy filmes cégnek és – mindezek mellett persze, de nem mellékesen – fényképez. Az ecset, a ceruza, az írás, a film, a fotó csupán eszköz számára – érzéseinek és gondolatainak kifejezéséhez választott forma. Festőként indult – 7 éve kora óta rajzol. 1991-ben festészeti ösztöndíjjal Párizsba utazik, ott fedezi fel magának a fényképezést. A kompozíciós készség, a színek és formák biztos kezelése fényképein is megjelennek. Négy éve filmrendezőként dolgozik, reklámfilmjeivel díjakat nyert Franciaországban, Szlovéniában, Észtországban, Bulgáriában, az Egyesült Államokban és természetesen Magyarországon is. Ami a jó reklámfilm titka – a jól megvalósított ötlet, a gondolatok tömör képi megfogalmazása, virtuóz eszközhasználat, amelyekkel rögtön lehet hatni a nézőre – képein, albumában is megjelennek. Ezek az eszközök a nagyszerű gondolatok elfogadtatására is alkalmasak. Lóránt Attila azonban nem elkápráztatni akar – már amennyire a szót az olcsó elfogadtatás kifejezéseként értelmezzük – hanem az eltűnőben lévő kultúrák megőrzésére kívánja a figyelmet ráirányítani. Fényképein nem a kellemes dolgokat kívánja bemutatni – az antropológia legalább annyira fontos, mint az esztétikai értelemben vett szépség láttatása. A fényképezőgép, a fényképezés folyamata nem végső célja, hanem eszköze tevékenységének. A téma mozgatja, ez ad lendületet szellemi mozgásának, művészi tevékenységének. Ezért alapította és vezeti az “Eltűnőfélben Lévő Kultúrák” nonprofit egyesületet, ezért készít anyagot a National Geographic magazin részére, ezért rendez kiállítást és ezért készült a könyv, amelynek írásai is élvezetesek és tanulságosak. És közben fest, filmet rendez, ír – sokoldalúan és sokféleképpen – hogy kincsosztó mesealakként bennünket gazdagítson.

Eifert János

Helyszín: Nemzeti Táncszínház

Cím: 1014 Színház u. 1-3
Megtekinthető: minden nap 13-18 óra között. Előadási napokon 21 óráig.