Kerekes Gábor (1945) autodidakta fotográfus. 30 éve fotografál. Kezdetben mint műszaki fényképész, majd hat évet mint riporter dolgozik. Az utóbbi tíz évben a “Művészet és Tudomány” kapcsolatának metaforikus megjelenítésén fáradozik. Technikai repertoárja a camera obscurától a történeti fotóeljárásokon át a nagyformátumú professzionális technikáig terjed. Balázs Béla-díjas fotóművész. Budapesten él.

“Tudomány és Művészet” avagy a “Természet Tüneményei” fotográfiákon

Kerekes Gábor (1945) autodidakta fotográfus. 30 éve fotografál. Kezdetben mint műszaki fényképész, majd hat évet mint riporter dolgozik. Az utóbbi tíz évben a “Művészet és Tudomány” kapcsolatának metaforikus megjelenítésén fáradozik. Technikai repertoárja a camera obscurától a történeti fotóeljárásokon át a nagyformátumú professzionális technikáig terjed. Balázs Béla-díjas fotóművész. Budapesten él.

“Tudomány és Művészet” avagy a “Természet Tüneményei” fotográfiákon

Munkáimmal a “Tudomány és Művészet” vagy másként, archaikusan kifejezve, a “Mesterség és Művészet” elfeledett kapcsolatát igyekszem újraötvözni. Tapasztalataim azt mutatják, hogy ezirányú törekvéseimmel nem vagyok egyedül. Tudósok, művészek, filozófusok munkáiban egyre inkább felfedezhető ennek a kapcsolatnak a hiányérzete illetve szükségszerűsége.
A tudomány és művészet módszerei különbözőek. Míg az egyik a feltétlen objektivitásra törekszik, a másiktól elválaszthatatlan a szubjektum. A kezdeti időkben az archaikus tudományok “objektivitása” mellett még párhuzamosan haladt egy erősen intuitiv vizsgálódási módszer is. A kutatott ismeretlent az alapjaiban igyekeztek megragadni. A kimondhatatlan ábrázolására saját szubjektiv szimbólumrendszert hoztak létre (alchemia, orvoslás, astrologia). A részletekkel kevésbé törődtek, a lényeget keresték, az absztrakciót, az ember teljes feloldódását a természetben, vagyis az alkémiai konjukciót.
A történelem átformálta a tudományt. Újfajta mértékrendszert dolgozott ki, egyre inkább eltávolodott a szubjektivitástól majd teljesen mellőzte azt. Ám az utóbbi évek úgy látszik e hiányt pótolni igyekeznek, az erővonalak ismét összetartanak. A tudomány mai fejlődési fokát jellemző kvantumelmélet, vagy az univerzum keletkezésére vonatkozó hipotézisek egyáltalán nem nélkülözik a “művészi” szubjektív megközelitést.

Kerekes Gábor