Ajánljuk ezt a cikket, ami elolvasható a megjelenés oldalán
A Capa Központ szakmai zsűrije 2024-ben is kiválasztotta azt az öt feltörekvő hazai fotográfust, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek a nemzetközi FUTURES platformon való részvétel által. Cikksorozatunkban különféle perspektívák mentén mutatjuk be a fiatal tehetségeket. Írásunk mindig egy előzetes interjún alapszik, melynek során a művészeket pályájuk alakulásáról, a fotózáshoz fűződő viszonyukról, kedvelt témáikról és a jövőbeli terveikről egyaránt megkérdezzük.
Elsőkét Fromm Balázs munkásságába nyújtunk betekintést.
„Fotósnak lenni szerintem egyszerre nagyon banális és összetett feladat, hiszen folyamatosan más és más problémákra kell reagálnod, egyszerre vagy képkészítő, art-director, esztéta, producer, sofőr, laboráns, caster és még számos egyéb feladat svájci bicskája, ami engem elképesztően motivál, hajt előre.”
Az 1991-es születésű Fromm Balázs jelenleg Budapesten él és dolgozik. Kezdetben politológiát és művészettörténetet tanult, azonban viszonylag hamar szükségét érezte annak, hogy elméleti tudását egy teljesen más szakmai irány felé terelje. Többek között ezért jelentkezett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakára, majd a hongkongi City University egyetemen új médiát hallgatott.
„Nem sokkal az érettségi után, az ELTE-s éveim alatt már több közeli ismerősöm is a MOME-ra járt, ami akkoriban inspirálóan hatott rám, főleg a szűk, csoport alapú oktatás és a személyes konzultációk miatt. Felvettek, majd 2016-ban egy rövid kitérőt tettem Hongkongba. 2017-ben diplomáztam, azóta pedig freelancer fotósként dolgozom és alkotok Budapesten.”
Balázs a MOME-ra való bejutása előtt a fotográfiával való autonóm kísérletezérsre helyezte a hangsúlyt: „…rengeteget fotóztam a közvetlen környezetemet és a barátaimat, de hogy pontosan mi egy képsorozat, illetve azon belül egy adott személyes koncepció vagy treatment hogyan tud teret kapni, az még nem volt egyértelmű a számomra.”
Először csupán a puszta kíváncsiság és az alkotásra való vágy vezette a fotográfia felé. A 2010-es évek elején aktívan használta a Tumblr felületét, saját képeket publikált a blogjára, illetve számos fotóst és a kortárs fotóval foglalkozó oldalt is követett: „Itt találkoztam először Jeff Wall vagy épp Wolfgang Tillmans színes anyagaival, amelyek még online formában is erősen rezonáltak velem, és talán valahol ezen a ponton dönthettem el, hogy én is szeretném a saját lehetőségeim szerint megmérettetni önmagamat. …Az egyetemi évek alatt több helyzetben is kipróbálhattam magamat, és arra jöttem rá, hogy alapvetően az egy végpontból a másikba tartó alkotói folyamatok során mindig új problémákkal kell szembesülnöm, ami egyfajta alkalmazkodó képességet hív elő bennem. Ezt az esetek nagy részében elég izgalmasnak találtam, pontosabban azt, hogy ezeket a bizonyos helyzeteket csak a fotográfia elég szűkös eszköztárával tudod megoldani.”
Személyes munkáit leginkább dokumentarista szemléletűnek tartja, ugyanakkor igyekszik rugalmasan kezelni a műfaji határokat. Elkötelezett az őszinte és autentikus képi kifejezés mellett. Alkotói folyamatában az analóg technikák kiemelt szerepet játszanak, a sötétkamrában végzett precíz munka pedig intenzívebb elmélyülést tesz lehetővé számára.
„Elsősorban olyan képeket készítek, és azok a helyzetek érdekelnek, ahol csak a kamera és annak alanya van jelen, a végső látvány pedig nem kerül digitális manipuláció alá. A szó ilyen, klasszikus értelmében vagyok fotós, aki a dokumentarista fotó formanyelvét használja, mind az autonóm, mind az alkalmazott munkáiban. Ugyanakkor nagyon sok faktoron múlik még egy tisztán dokumentarista anyag elkészítése is, kezdve az objektív, a fény, a kamera, a helyszín, az alany kiválasztásán, így a műfaji kereteket ma már szinte lehetetlen kőbe vésni.”
Alkotásai gyakran társadalmi témákra reflektálnak. Személyes tapasztalatai, a környezetében zajló események és az emberi interakciók mind inspirációt nyújtanak számára.
„Igyekszem azokat a problémákat behozni a fotográfiai munkáimba, amik a mindennapokban is érdekelnek. Ez lehet globalizációkritika, identitáskeresés, vagy éppen különböző társadalmi összefüggések tematizálása Közép-Európában. A saját, személyes környezetem, és ezekhez láncolódó mikro történetek, a hétköznapi interakciók a külvilággal egyaránt ötleteket adnak egy anyag kidolgozásához, új irányokhoz. Az az érzésem, hogy szinte minden mindennel összefüggésbe tud kerülni, és bizonyos helyzetekben egy pohár vizet és egy kulcstartót is le lehet úgy fényképezni, hogy egy nagyobb horderejű történet építőkockái szintjén legyenek jelen.”
Munkásságához fontos ihletforrásként szolgálnak a filmek és a könyvek is. A pandémia okozta korlátozások hatására egyre inkább a mozgóképek kezdték el érdekelni. „…teljesen más feladat létrehozni egy filmet, mint egy fotóesszét vagy épp egy fotókönyvet, de mégis, rengeteg eleme a mozi eszköztárának átültethető a fotográfiájéba, és fordítva. Nehezen tudom kiemelni az összes rendezőt, de például Paul Schrader, Masaki Kobayashi, Satoshi Kon, Adam Curtis, Michael Haneke vagy Agnés Varda filmjei fontos élmények voltak a számomra. De a fotográfia legalább annyira szorosan kapcsolódik a filmhez, mint az irodalomhoz és nagyon nélkülözhetetlennek tartom, hogy ezen a téren is a felszínen tudjam tartani magamat. Jelenleg épp egy Pelevin könyvet olvasok, illetve pont pár hete fejeztem be Nádas Péter Rémtörténetek című regényét, ami nehéz olvasmányélmény volt, de mindenkinek csak ajánlani tudok.”
Az elmúlt években készített munkái közül a következőket emelete ki: „2018 és 2022 közt a City Built of Steel című anyagomon dolgoztam, ami tágabb értelemben a magyar iparvárosok jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetét dolgozta fel, illetve a szocialista munkásosztály létnek a megszűnésével foglalkozik. Az az érzésem, hogy hamarosan vissza fogok nyúlni a sorozathoz, szeretném, ha a kifutása egy könyvprojekt lehetne a jövőben. Még 2021-ben a Zeit magazin felkért, hogy készítsek egy cover storyt a számukra több újságíró bevonásával, Magyarország jelenkori politikai klímájáról, amihez teljes alkotói szabadságot, és az anyag elkészítéséhez több hónapnyi időt is biztosítottak.”
Jelenleg is egy nagyobb volumenű projekten dolgozik, amely a Csángó Land címet viseli. Ez a munkája főleg az identitás problémáival foglalkozik. „…a kortárs globális kultúrában feloldódni látszanak azok a kérdések, amik a huszadik század során meghatározóak voltak egy család, vagy közösség számára. Gondolok itt a beszélt nyelvre, az öltözködésre, a hiedelmekre és az ünnepekre, vagy éppen azokra a gesztusokra, amik már nem tartoznak a városi lét sajátosságaihoz. Egy olyan szűk közösséggel foglalkozom, akik nyelve és tradíciói éveken belül szinte nyom nélkül eltűnhetnek, ezt az állapotot szeretném jelenleg a fotográfia módszereivel feltárni.”
Balázst végül arra kértük, hogy ossza meg véleményét a fotográfia jövőjével kapcsolatban: „…az AI térhódítását tekintve abszolút nem vagyok borúlátó. […] A fotográfia alapvető természete, hogy egy fényérzékeny anyagra fizikai kép kerül egy lencse, vagy csupán a fény segítségével. Ezt képkereső algoritmusokkal nem lehet reprodukálni.”
The post FUTURES tehetségek 2024: Fromm Balázs appeared first on CAPA BLOG | A Capa Központ blogja.
