A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház tisztelettel meghívja Önt a Hámos Gusztáv – Katja Pratschke: A Semmitől az Egyig című kiállítás megnyitójára
2024. augusztus 29-én, csütörtökön 18 órára.

Köszöntőt mond Baki Péter, a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház igazgatója.

A kiállítást Forgách András nyitja meg.
A kiállítás kurátora, Boros Lili művészettörténész.
A megnyitó magyar nyelven, német tolmácsolással zajlik.

Hámos Gusztáv – Katja Pratschke: A Semmitől az Egyig
A kiállítás megtekinthető:
2024. augusztus 30. – október 6.
Keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva
Kurátor: Boros Lili művészettörténész
Megnyitó: 2024. augusztus 29., csütörtök, 18.00
A kiállítást megnyitja: Forgách András író

A Semmitől az Egyig című kiállítás középpontjában a fotográfus mint fiatalember pozíciója, mozgása, látása és élettörténetként felfogott útvonala áll. Az ő története a korlátoktól való megszabadulásról, a szabadság elvesztéséről és az önfelszabadításért folytatott harcáról. Ennek a küzdelemnek a fényképes és filmes nyomai kerülnek intermediális installáció formájában kiállításra: számos (ön)idézet, Hámos Gusztáv korai – még Budapesten készült fotográfiái, az identitásformálás kapcsolódik össze a fotófilmekben a történelmi, kollektív távlattal, a budapesti Szabadság tér történetével. A Cities sorozatból a From Point to Line és a From Surface to Space című (2012–2019) – két külön vetítésként bemutatott – fotófilmek fiktív nevet viselő, a valóságban létező városok „bejárásán” keresztül szólnak a lakók hatalomhoz, dominanciához, szabadsághoz való viszonyáról, rendőrségi megfigyelésről, diktatúráról, háborúról és személyes katasztrófáról, és arról, hogy „hol állunk”. A Cities-sorozatot Italo Calvino Láthatatlan városok című, 1972-es regénye inspirálta. A képeket és a narrációt énekhang kíséri, valamint a városok sajátos dallamát önálló zajviláguk alkotja. A kiállítás különlegessége, hogy számos olyan, a hetvenes évekből származó fotográfia is bemutatásra kerül, amely nem, vagy csak több, mint negyedszázaddal ezelőtt volt látható Magyarországon. E konceptuális fotográfiáknak és fotóperformanszoknak az öntematizálás áll a középpontjában, mely a fotófilmekkel és fotóobjektekkel együtt a kiállításban rajzolja ki a szubjektum térbeli útvonalát: az egyéni és kollektív történetek és érzékelések összefonódását, az egyén identitásának formálódását. A fizikai és életrajzi határok átlépését bemutató Seins Fiction (1980) kétcsatornás videóinstallációban hangzik el Karinthy Frigyes Mennyei riportjából az az idézet, melyből a kiállítás címét kölcsönöztük: „Úgy is hívnak. Felelősség. (…) Ki vagyok hát? (…) A legkisebb mozgás, megindulás, elenyésző első részletecske az úton, ami a Semmitől az Egyig vezet.” Az 1974–2024 között készült fotósorozatokkal, fotótablókkal és fotóobjektekkel a kiállítás rekonstruktív jelleggel követi nyomon az egyéni szabadság határait egy totalitárius rendszerben.

A Semmitől az Egyig Hámos Gusztáv és Katja Pratschke alkotópáros első önálló, nagyobb léptékű kiállítása Magyarországon. Hámos Gusztáv 1979-ben hagyta el Magyarországot és telepedett le Nyugat-Berlinben, ahol 1993-tól kezdődően Katja Pratschkéval közösen alkot. Legjellemzőbb műfajuk a nagyrészt fotografikus állóképeket tartalmazó fotófilm. Saját megfogalmazásukban: a fotófilm „alatt olyan mozit értünk, amiben általában állóképek – fotók – szerepelnek. A fényképek kinematográfiai kontextusban filmi élményt keltenek. A fotófilm a film médiumát összetevő elemeire (hang, kép, szöveg, zaj) bontja, egyszóval dekonstruálja. A filmek a fotóval kinematográfiai kísérleteket folytatnak, a kép-, és a hang filmmé konstruálásával, komponálásával foglalkoznak, ez pedig nézőiket arra sarkalja, hogy mozit gondoljanak.” A fotófilmeknek fontos komponense az akusztikus és textuális elem: szépirodalmi művekből vett idézetekből és inspirációkból, saját szövegekből álló narráció, valamint a filmhez komponált zeneművek – szintén zenei idézetekkel és hatásokkal – egyszerre irányítják a nézői-hallgatói befogadást, hogy ténylegesen a nézőben szülessen meg a kép-szöveg-zene egységéből fakadóan az adott téma belső érzete. Az alkotópáros a technikai képek, a fotográfia és a film viszonyára épülő gyakorlata nemcsak az interaktív és installatív képalkotásban (tabló, fotószekvencia, háromdimenziós fotóobjekt, fotófilm), hanem elméleti tevékenységben – kiállítások, szimpóziumok, kiadványok szerkesztésében – is megvalósul.

HÁMOS GUSZTÁV képzőművész, kurátor, író, a film, a videó, a fotográfia és installáció médiumában alkot. Kiállított a kasseli Documentán, a Velencei Biennálén, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunstban és a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Művei a New York-i MoMA, a párizsi Centre Pompidou, az NBK Berlin, a ZKM Karlsruhe, az Art Collection NRW, Saint Gervai SIV Genève, a Magyar Nemzeti Galéria, a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a C3 Budapest és az Open Society Archive (OSA) Budapest gyűjteményeiben találhatók meg.

KATJA PRATSCHKE művészeti kutató, filmes, médiaművész, kurátor. Különböző művészekkel kollaborál és a top_OS és Nodes művészeti csoportok tagja. Legutóbbi kiállításai és projektjei a következők voltak: Black Box (2021–23), VR Experience, a Memorial and Museum Sachsenhausennel együttműködésben; House of Broken Utopias (2024), VR Experience és Nyksund Berlin Artistic Archive (NBAA); NODES kollaboratív projekt a Lofoten International Art Festival-on (LIAF, 2024).

Katja Pratschke és Hámos Gusztáv 2000 óta kísérletezik kinematográfiai kontextusban – a moziban és a kiállítótérben egyaránt – az állóképpel, és vizsgálják a mozgás és az állókép viszonyát. Munkáikat – többek között – a londoni Tate Modern, a Triennal of Photography Hamburg, a Mostra Internazionale d’arte cinematografica di Venezia, az SFMOMA, az YBCA San Francisco mutatta be. Installációikban és fotófilmjeikben azt kutatják, hogyan változtatja meg a kinematográfia az emberi megismerést és a képfázisok rögzítése milyen hatással vannak az ember idő-, tér- és mozgásérzékelésére. A háromdimenziós állóképekkel való foglalkozás révén arra a kérdésre keresnek választ, hogy miért törődünk a szobrokkal és az emlékművekkel. Ez a kérdés pedig az emberi megismerés másik alapvető területére vezeti a szerzőpárost, ami nem más, mint a történelmi tudat tanulmányozása. A történeti tudatkutatás keretében interaktív installációkat készítettek traumatizált helyek (lerombolt templomok, koncentrációs táborok stb.) nyomairól, mert a múlttal való megbékélést, a „Vergangenheitsbewältigung” -ot fontos és aktuális témának tartják.

A művészeket Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

A kiállítás az IFA – Institut für Auslandsbeziehungen támogatásával valósult meg.
A kiállításhoz kapcsolódó workshopot a Goethe Institut Budapest támogatta.
A kurátori tanulmány az NKA alkotói ösztöndíjával jött létre.

Köszönjük a művek kölcsönzését: Magyar Nemzeti Galéria, Sárospataki Képtár.

Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a kiállítást 14 év alatti kiskorú személyek kizárólag szülő, vagy gondviselő, illetve a kiskorú felügyeletére jogosult felnőtt kíséretében látogathatják és tekinthetik meg.

https://www.maimano.hu/programok/kiallitas—hamos-gusztav—katja-pratschke-a-semmitol-az-egyig

The Hungarian House of Photography – Mai Manó House cordially invites you to the opening of the exhibition Gusztáv Hámos – Katja Pratschke: From Nothing to One,
on 29 August 2024, Thursday, at 6 p.m.

Words of welcome by Péter Baki, Director of the Hungarian House of Photography – Mai Manó House.

The exhibition will be opened by András Forgách.
The curator of the exhibition is Lili Boros art historian.
The opening will be held in Hungarian, with German interpretation.

Gusztáv Hámos – Katja Pratschke: From Nothing To One
The exhibition is open to the public:
30 August 2024 – 6 October 2024
Tuesday to Sunday from 12 – 7 pm
Closed on Mondays and public holidays
Curator: Lili Boros art historian
Opening: 29 August 2024, Thursday, 6 pm
Opening speech by András Forgách writer

The exhibition From Nothing to One centres on the position, movement, vision of the photographer as a young person, as well as his travalled path seen as representing his life story. His story is about breaking free from limitations; about losing one’s freedom and fighting for self-liberation. The photographic and cinematic traces of this struggle are exhibited in the form of an intermedial installation. In the showcased photofilms, Gusztáv Hámos’s identity formation, his numerous (self-)quotations and early photographs taken in Budapest, are linked to the historical, collective perspective and the history of Budapest’s Liberty Square. From the artist’s Cities series, the photo films entitled From Point to Line and From Surface to Space (2012–2019) – each presented in separate screenings – offer “walk throughs” of non-existent cities bearing fictitious names, thereby telling the story of the inhabitants’ relationship to the powers that be – to dominance, freedom, police surveillance, dictatorship, war and personal disaster, as well as to “where we stand”. The Cities series is inspired by Italo Calvino’s 1972 novel Invisible Cities. The images and narration are accompanied by a singing voice, while the melody of each city is created by its own unique world of noise. As a special feature, the exhibition also showcases a number of photographs from the 1970s, which have never been seen in Hungary before, or if they have, it was over quarter of a century ago. These conceptual photographs and photo performances are centred on self-thematisation, which – together with the photofilms and photo objects – maps out in the exhibition the spatial trajectory of the subject, i.e. the interweaving of individual and collective stories and perceptions, and the formation of individual identities. In Seins Fiction (1980), a two-channel video installation on crossing physical and biographical boundaries, we hear a quote from Frigyes Karinthy’s Heavenly Report, from which the title of the exhibition was borrowed: “They also call me responsibility. (…) Who am I then? (…) The smallest movement, a starting point, the first infinitesimal segment of the road that leads from Nothing to One.” With a series of photographs, photo tableaux and photo objects created between 1974 and 1924, the exhibition traces in a reconstructive manner the limits of individual freedom under a totalitarian regime.

From Nothing to One is the first large-scale solo exhibition in Hungary of the artist duo Gusztáv Hámos and Katja Pratschke. Gusztáv Hámos left Hungary in 1979 and settled in West Berlin, where he has been working jointly with Katja Pratschke since 1993. Their main genre is photofilm, largely consisting of still photographic images. In their own words, by photofilm “we understand films that essentially consists of photographs. Photographs placed in a cinematic context create filmic experience. In photofilms, the film medium is dissected into its components. Photofilm authors experiment with the relationship of text, sound and image, refelecting on the composition of the cinematographic. They let us “think” cinema.” Acoustic and textual elements constitute an important component of these photofilms. The narration composed of quotations and inspirations drawn from works of fiction as well as the artists’ own texts, along with the musical pieces composed specifically for the film (also containing musical quotations and effects), simultaneously guide the perception of the viewers-listeners. In this way, an inner sense of the given subject matter can indeed emerge in the viewers themselves, resulting from the unity of the image, text and music. The artist duo’s practice, which is founded on the relationship between technical images, photography and film, is implemented not only through interactive and installative image-making (tableaux, photo sequences, three-dimensional photo objects, and photofilms), but also through such theoretical activities as organising exhibitions and symposia and compiling publications.

GUSZTÁV HÁMOS is a media artist, curator and writer working in the media of photography, film, video, installation. He has exhibited at Documenta in Kassel, the Venice Biennale, the Ludwig Forum für Internationale Kunst in Aachen and the Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art in Budapest. His works can be found in the collections of the MoMA in New York, the Centre Pompidou in Paris, the NBK Berlin, the ZKM Karlsruhe, the Art Collection NRW, the Saint Gervai SIV Genève, the Hungarian National Gallery, C3 Budapest, the Open Society Archive Budapest.

KATJA PRATSCHKE, is an artist researcher, filmmaker, media artist and curator. She collaborates with various artists and is a member of the artist collectives top_OS and Nodes. Selected recent exhibitions and projects include: BLACK BOX (2021-23), VR Experience, in collaboration with the Memorial and Museum Sachsenhausen, HOUSE OF BROKEN UTOPIAS (2024), VR Experience and NYKSUND BERLIN ARTISTIC ARCHIVE (NBAA), a collaborative NODES project, presented at Lofoten International Art Festival (LIAF) 2024.

Since 2000, KATJA PRATSCHKE and GUSZTÁV HÁMOS have been experimenting with the still image in a cinematographic context – in the cinema as well as in the exhibition space – and investigating the relationship between stillness and movement. Their works have been shown at the Tate Modern in London, Triennal of Photography Hamburg, Mostra Internazionale d’arte cinematografica di Venezia, SFMOMA, YBCA San Francisco, among others. Their installation Transposed Bodies is at the moment exhibited at Time Machine – A New selection of the collection of the Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art Budapest. With their installations and photofilms, they investigate how human cognition is changed by cinematography and which consequences the recording of image phases has for our perception of time, space, and movement. By dealing with three-dimensional still images, they seek an answer to the question: why do we care about statues and monuments. And this question leads the authors to another fundamental area of ​​human cognition, which is none other than the study of historical consciousness. In the framework of research into historical consciousness, interactive installations were made of the traces of traumatized places (destroyed churches, concentration camps, etc.) because coming to terms with the past the so-called “Vergangenheitsbewältigung” is considered an extremely important current issue.

The artists are represented in Hungary by the Ani Molnár Gallery.

The exhibition was realised with the support of the IFA – Institut für Auslandsbeziehungen.
The workshop accompanying the exhibition was realised with the support of the Goethe Institut Budapest.
The curatorial study was financed by an artist’s grant of the National Cultural Fund of Hungary (NKA).

We would like to thank the following institutions for loaning out the artworks: Museum of Fine Arts – Hungarian National Gallery Budapest, Gallery of Sárospatak.

Please note that minors under the age of 14 can only attend the exhibition when accompanied by a parent or guardian, or an adult authorized to act as their guardian.

https://www.maimano.hu/programs/exhibition—gusztav-hamos—katja-pratschke-from-nothing-to-one

https://www.facebook.com/events/1068609524691865/