A film világában az egyre szélesebb arányú fekvő formátumú képek már-már a fotográfia panoráma hatású képeinek közelében járnak. Ez a fekvő formátum nem csak a két szemmel történő látás látóterét hangsúlyozza, hanem a film kulturális hatásait a fotográfiára. Olyan kompozíciókat hoz a film a fotográfiába, amely korábban akár befejezetlennek vagy bizonytalannak sőt hibásnak is tűnhetett. Ma már azonban a filmeken felnőtt generációk számára fel sem tűnik a filmes kompozíció egy fotón. Szeretném ezt a megközelítést körbejárni. Nem csak az a pillanat van amikor a vaku villan, a fény élete folyamatos, mégis a fotográfiában mintha a villanás, az elkapott pillanat fontosabb lenne a folyamatnál. A villanófény alkalmatlan a zajló időt megmutatni. Olyan fotókat kívánok létrehozni ahol nem érezzük a pillanat uralmát, ahol nem a villanófény és a pillanat hajszolása adja a történések esszenciáját, olyan képeket amely nem siettet, nem ünnepli a villanást, az elmulaszhatatlan konstellációt, amely nem hiteti el, hogy az előtte és az utána már kevésbé érdekes.