- This event has passed.
ÖNARCKÉPTELENSÉG című fotókiállítás megnyitója
2020, March 5 @ 17:00 - 2020, March 28 @ 17:00 CET
A Szentesi Művelődési Központ és a Szentesi Fotókör szeretettel meghívja Önt és kedves barátait az
ÖNARCKÉPTELENSÉG című fotókiállítás megnyitójára
- március 05-én, csütörtökön 17 órára Szentesen a Tokácsli Galériába,
- (Kossuth tér 5. 1. emelet)
A kiállítást megnyitja: Dömötör Mihály fotóművész
A kiállító Szentesi Fotókör tagok: Gálfalvay Hilda, Györgyi László, Halmai Eszter, Jokity Zita, Kiss János, Kozma Anita, Lantos Imre, Levendovics György, Maczik Eleonóra, Marton Ferenc, Nagy István, Német Gabriella, Sarusi István, Szaszkó Antal.
A kiállítás megtekinthető: március 28-ig, keddtől péntekig 9-13 és 15-17 óráig, szombaton 9-13 óráig.
Önarcképtelenség
A bevált koncepciót követve, a képek most is valamilyen tematika mentén rendeződnek.
A gyökerek még 2013-ig nyúlnak vissza, amikor is a „Szem”, mint téma jelent meg és lát napvilágot. 2015-ben a „Szék”, majd 2017-ben a „Keret”, mint megjelölt téma jegyében fogant képek tárulnak a közönség elé. Így 2019-ben pedig az Önarcképtelenséget választottuk.
Egy nagyon nehezen megfogható, nehezen körüljárható téma került reflektorfénybe, nevezetesen az „önarcképtelenség”. A fotós önmagát próbálja bemutatni, meglehetősen „képtelen” módon. Itt nyilván dominálnak a rá jellemző stílusjegyek. A látszólagos összevisszaság, valójában nagyon is meghatározott, csaképpen testreszabott rendező elv szerint jelenik meg. Nem arról van szó, hogy a művész nem vállalja a fizikai arcát. Ellenkezőleg vállalja, de azt az átlagember által nehezen kifürkészhető világot jeleníti, amit ő képvisel, ahogyan ő látja a körülötte lévő környezetet. Nos, az „önarcképtelenség” esetében a fotós csak önmagával működhet együtt, csak önmagával azonosulhat. Tehát nem csupán egyszerű képmást, hanem saját „önarcképtelenségét” fotózza, azaz a művészi képmását szemlélteti.
„…mi olyat tervezünk készíteni magunkról, amin egy-egy értékünk hatványozottabban karakteresebben van jelen, így akár egy külső szemlélő is megmondhatja, ki készítette az adott fotográfiát – anélkül, hogy a képcímkére pillantana. Nehéz jó megoldást találni, de azt gondoljuk, rossz sincs: csak jobb és még jobb. Éppen ezért mi is kísérletezünk, mert ez az egyetlen módja annak, hogy részint izgalmas játékká váljon a feladatmegoldás, másrészt pedig egyik ötletből születik a másik, majd egyszer csak – amikor úgy látszik, megtaláltuk önmagunkat saját fotóinkban – meglengetjük a célzászlót.”
Gy. L.
