(Emile Reynaud, 1877)
Egy, a zootrópénál alacsonyabb falú henger, amelynek falán nincsenek nyílások, viszont a henger közepére, a belső tengely köré sokszögben elhelyezett tükröket tesznek. A dob belső oldalán van a képcsík, s minden tükörlaphoz tartozik egy képfázis. Ily módon nem közvetlenül nézzük a rajzolt papírcsíkot, hanem egy tükörben, vagyis nem a legtávolabbi, hanem a legközelebbi képet látjuk. A tükör és a rajzok egyszerre forognak körbe, s a néző ugyan mindig más tükörbe pillant forgás közben, de nyugodt képet lát, mert az egyik kép felét már a másik tükörben látható képpel kiegészítve, egységként érzékeli. Hatását fokozza, hogy a középső tükörsor tetejére gyertyát állítanak, tehát a képek megvilágítása sokkal jobb mint a zootrópokéi.
