(Emile Reynaud, 1889)
A praxinoszkóp-színház továbbfejlesztett változatához Reynaud a nagy újdonságot, a celluloidot használta fel. Hosszú, a szélein perforált celluloid-szalagra festette fel a képeket. A perforáció segítségével akadálytalanul továbbíthatta a képcsíkot, tehát a képek nem remegtek, nem ugráltak vetítés közben. A Musée Grévinben működött színház naponta 5-6 előadást tartott, a tízperces jelenetekhez maga Reynaud festette a szükséges 600 képet. 1892 és 1900 között Reynaud pantomimes lumineuses nevű játékai 12.000 előadást értek meg.
