Három valóban nagyszerű napot tölthettünk Romániában ahol semmi sem úgy alakult ahogy elterveztük, de pont így kezdődnek a kalandok általában….vagy nem. Valami rejtélyes oknál fogva a határon szolgálatot teljesítő egyébként roppant szimpatikus fiatal ember az egész táskámat atomjaira szedte és eltávolított belőle két imbuszkulcsot, mielőtt még megszállott ikea fanként el nem kezdem repülés közben lebontani a járművet alattunk. Miután tüzetesen megvizsgálta a fényképezőgépeimet is szó nélkül felengedett a gépre egy kubotan társaságában, mert migrénes vagyok és csak azzal tudom kimaszírozni a fájdalmat a fejemből. 
Hurrá repülünk!Azaz repülnénk mert sztrájkolnak a kolozsvári reptéren így késik a gép és ezt az időt a fedélzeten ücsörögve vidám dolgokkal töltöttük el. Hurrá megérkeztünk! Megjelenik a kis csapat akik mindent elintéztek nekünk és tényleg tény ami tény fantasztikus hátterünk volt társaságukban.
Egyből meg is indultunk Petrozsény felé remek kis csapatunkkal és fel is fedeztünk egy fantasztikusan jó és kifejezetten olcsó éttermet. Itt találkoztunk első segítségünkkel aki Bányamérnök és az elhagyatott bányák világába kalauzolt bennünket. Sajnos ő úgy gondolta hogy nekünk kivülről lefotózni a bányákat elég és nem akarunk mászkálni a lerobbant gyárakban stb de sajnos mi szerettünk volna így magánútra kényszerültünk és elindultunk Lupény felé. 
Útközben megállapítottuk hogy az országban random módon elhelyezett lovak száma igen magas! Tehát mész az autóval és -Jé egy ló! Nem hiszem hogy láttam életemben ilyen sűrűségben előforduló ortodox templomokat. Megérkezve lupénybe megálltunk a legnagyobb komplexum kapujában hátha beengednek minket! És igen! Hisz a portás egy Magyar néni volt aki boldogan beengedett minket egy kis sétára fotózásra az elhagyott területre. 
Sokadik ilyen területet fotózom és újdonságot ez sem hozott, mindazonáltal volt pár érdekes momentum, és a csapattal is jól esett sétikálni. Volt csepp hiányérzetem de azért teljes volt a dolog. Mielőtt elfelejteném hogy szállásunk fantasztikus helyen volt egy hegyoldalban ahol ez a látvány fogadott minket reggelente…na jó ez mondjuk pont este volt de ezt ti úgysem tudjátok 🙂
Kolozsvárra visszaérkezve már csak az utolsó állomás várt ránk, Patarét. Patarét nem más mint egy fél falunyi szemétlerakat ami körül, és benne létrejött egy kis cigány falu. Ide mentünk be vezetőnkkel aki maga is bent dolgozik illetve munkát és segítséget ad a helyieknek. Pillanatok alatt körbevettek minket a gyerekek ahogy az lenni szokott mi pedig hol játszottunk velük hol fotóztuk őket hol ők minket. Sajnos kisérőnk nem volt még ilyen szituációban így azt sem tudta kezelni mikor megjelent a falu vezetője és kérdőre vonta hogy mit csinál bent a faluban fotósokkal hiszen ez nem egy állatkert. A gond sajnos az volt hogy mi nem tudtunk megszólalni mivel nem beszélünk románul kisérőnk pedig teljesen lefagyott még azt sem tudta elismételni amit én mondtam neki így a vezető körül el kezdtek gyülekezni a kevésbé szipmatikus és sokkal kevésbé kultúrált megoldásra vágyó helyiek. Az első dolgom az volt hogy kivettem a gépből a kártyát és elsüllyesztettem a zsebemben hogy legalább az meneküljön meg ha a gép nem is. A vezető végülis a diplomatikus megoldás mellett döntött és kisétáltunk a faluból. A képeket nem használjuk fel ezt megígértük helyi vezetőnknek és meg is tartjuk de azért lesz egy előadás ahol ezekből is fogok válogatni egy szűk közönségnek. Miután végeztünk jött a sör ami virágba borította a napunkat 🙂
Esténket Bori rokonával Andrással töltöttük egy iszonyat jó Steampunk sörözőben ahol annyi baleset történt hogy Andris mivel 15 éve nem látta borit megölelgette Katát megpuszilta és le Szia Borikázta:) Milyen benyomásaim vannak Romániáról? Vegyesek. Picit úgy éreztem magam hogy a Románok azért neheztelnek rám mert Magyar vagyok a magyarok meg azért mert Magyarországon élek ami ráadásul nem is igaz no de mindegy mert öszességében a csapatért nagyon megérte nagyon jól éreztük magunkat velük és talán egyszer még folytatás is lesz de most szemeimet ismét Ukrajna felé fordítom mert ott van dolgunk 🙂 
 |
| És a csapat egyesével….a főnök 😀 |
 |
| A Petya |
 |
| A Kata |
Címkék
balassaerdélyfotópataretpatarétromániaSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
