Azt hiszem abban kiegyezhetünk, hogy a BWS-t lassan hívhatnánk Takács workshopnak, mert Taki bácsi gyakorlatilag idén levezényelte az egészet egyedül…nem hiszem, hogy nélküle létrejött volna az egész ilyen formában…. Az ArtBázis volt idén a másik támaszunk, és azt hiszem ha Balázs néz fentről, akkor jót mosolygott a dolgon, mert közösen valami nagyszerű dolgot hoztunk létre. A felvételeket a Credomédiának köszönhetjük, ahogy a linket is az összes előadással Az az öt ember aki idén eljött hogy tanítson titeket, letette a voksát valami merőben új és értékes dolog mellett. Rengetegen kerestetek meg utána, és köszöntétek meg, hangoztattátok hogy életetek legjobb workshopja volt. Ezt mindanniyan nagyon köszönjük, így megérte a befektetetett munka. Sok különleges pillanata volt az idei BWS-nak engedjétek meg nekem hogy kiemeljek párat…. Számomra az egyik legmélyebb élmény Lantos Laci performance előadása alatt volt, mikor Kiss Mariann kérdezte miért nem csinálunk képeket? Tanácstalanul néztem rá hogy nincs nálam kamera…. Pár perc múlva egy hatalmas táskával jelent meg…. Kérdeztem is tőle nevetve hogy hogyan tud ezzel dolgozni hisz alig bírja el…. Balázs táskája…mondta és lerakta elém. Zsigerből vágtam rá, hogy nem nyúlok hozzá de aztán mégiscsak kivettem a viseltes Canont. Mikor kivettem kihullott mellőle egy pici kártya, amin egy ima volt…nem nagyon tudtam mit mondani csak markoltam a gépet és lassan elkezdtem kattogtatni….nagyon fura élmény volt őszintén szólva… A saját munkámról beszélni nehezebb volt mint gondoltam, zene nélkül nem is ment volna…. Megdöbbentő volt az a segítőkészség amit az artbázis irányából tapasztaltam, meg is állapodtunk hogy a téli csendes heteket itt Spanyolországban együtt csináljuk, és hogy a fotófalun idén részt fogok venni a tanárok közt. Én az gondolom sokat fogunk még együtt dolgozni, mert az értékrendünk egyezik. Miután lement pár előadás, összeültünk a tanáraitokkal, és arra lyukadtunk ki hogy átléptünk egy határt amikortól ez már nem egy workshop. Letettük egy szabadegyetem alapjait közösen, és jövőre már ilyen formában térünk vissza, több előadóval, olyan tudásanyaggal ami egyedülálló lesz ezen a területen. Jövő évtől nem lesz teljesen ingyenes a dolog, mivel nem tudjuk így fenntartani. Az előadások nagyon minimálisan de fizetősek lesznek, ez fedezi majd a kiadásokat amik szóba jönnek egy ilyen komplex rendezvénysorozaton. Természetesen idén is több irányból támadtak bennünket, de ezt már megszoktuk, és egy cseppet sem zavar minket. A Spanyol workshopok változtak. Mostantól max 8 főt fogadok egy hétre, de velük napi 8-10 órát foglalkozom. Nézünk meg közösen filmeket majd megbeszéljük, megismerkedünk művészekkel, természetesen fotózunk is, opcióként lehetőség lesz modellfotózásra Barcelonában, de ami a lényeg az a közös munka, a fejlődés, és hazatérve egy kiállítási lehetőség Budapesten ahogy a mostani Masterclass csoport, az újak is megmutathatják friss képeiket a Spanyol riviéráról, Barcelonáról vagy akár Gironáról…. Ez a melósabb ws program de tervezek nyaralósabbat ami lazább de azért ugyanúgy feljődésorientált természetesen…it több utazgatás, strandolás, esti bulizás szerepel a programok közt. Az ár megmaradt a tavalyi szinten, tehát 300 euró lesz fejenként ami ha körülnéztek a hazai piacon workshop tekintetében több mint barátságos. Otthon Júliusban megtaláltok a Más-kép fotótáborban a balaton partján de siessetek mert lassan betelnek a helyek! Aki jön a fotófaluba az is megtalál, szeretettel várlak ott is titeket beszélgetésre, tanulásra, és egy kis összemosolygásra 🙂
Végül megköszönöm tanáraitoknak, Baksai Józsefnek, Mucsy Szilvinek, Vékás Magdolnának, Szeklencei Tamásnak, Lantos Lászlónak, és Falcsik Marinak aki beugrott egy rögtönzött de fantasztikus záróbeszédre. Jövőre ugyanitt folytatjuk a meglévő és új tanárokkal egyetemben. Tanítunk tovább 🙂
Az artbázison.
Gyakorlati csapat…
Gyakorlati csapat a Hajógyári szigeten
Ikonikus fotó Magdikával 🙂
Címkék
Baksai JózsefBalassa workshopbwsfalcsik marilantos lászlómucsy szilviaszeklencei tamásvékás MagdolnaSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam. 1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám. Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok… Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni. Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki! Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum… Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején… Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod? Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
