Július van rekkenő hőség terpeszkedik mindenhol. A porlepte fűszálak sárgán kókadoznak az út menti árkokban, a tavaszi színes giz-gaznak már nyoma sincs. Szinte hallani a gyep sóhaját az eső után. Semmi sem mozdul. Ép eszű ember a hegyekbe megy hűsölni, én mégis a puszta felé veszem az irányt. Minden ablak nyitva, rólam mégis folyik a víz. Repesztek az izzadó aszfalton, mely felett hullámzik a forró levegő, mintha délibábot kísértene az úton. Talán azért nem találkoztam még igazi délibábbal, mert mint városbéli puhány, nem szeretek a tűző napon bóklászni. Egy deres pohár az árnyékban, álmodozom…
Mozdulatlan a Természet is – gondolnánk – pedig az élet nem áll meg 40 fok felett. Ilyenkor, ha találnánk egy kis pocsolyát véletlenül, melynek partján nedves a talaj, biztosan ezerféle állat lábnyomára bukkannánk. Játsszunk csak el a gondolattal: mi lenne, ha láthatatlanná válhatnánk egy kis időre, (ez egy nagyon szép gondolat, még álmodom is néha ilyesmit) és oda ülhetnénk az üdítő OÁZIS közelébe, hogy áhítattal figyeljük a felüdülésért érkezőket. Persze ne gondoljunk egy ötcsillagos szálloda kék medencéjére, ami itt csodának számít az egy keréknyomban megmaradt, szerencsés esetben 1-2 méter hosszú 4-5 centiméter mély jó meleg, állott víz. Ott vagyunk tehát, sokáig várnunk se kell, mert egyre-másra érkeznek a darazsak, lepkék, legyek és kortyolgatnak a sár szélénél, jönnek a különféle madarak, akik önfeledt fürdőzésbe is kezdenek, miután szomjukat oltották. Ám vannak félénkebb jószágok is. Őket csak sötétedés után leshetnénk meg. Az igazság az, hogy csak találgatni tudnék, hogy miféle kis rágcsálók, bogarak, békák és csúszómászók látogatnak éjjelente az oázis partjára és vizébe, ameddig ki nem szárad.
A szárazság nem tart örökké, már gyülekeznek a felhők az égen, és ha lehet, még fülledtebb és nehezebb a levegő, mint pár napja volt. Lám egyszer csak feltámadni látszik egy kis szellő, ez már jó jel. A légmozgás tartóssá válik és sötétednek a felhők is, majd feltámad a szél, végre közeleg a vihar. Amikor sötét a horizont, megdörren az ég, a természetfotós már biztos abban, hogy hamarosam kezdődik az “égi színjáték”. Ez a legizgalmasabb a Pusztában, ilyenkor a legszebb, nekem. Az érkező tiszta levegőben messzire ellátni, és valóban ott lóg az eső lába a horizonton. Jön az eső függöny, mit jön, száguld. Gyorsan egy-két jó kocka, majd zutty be az autóba. Már ömlik is, mintha dézsából öntenék. “Fínom esőszag” és kellemes hűs levegő könnyíti lelkünket. Úgy érezzük ünnep van! Bár láthatnánk és hallhatnánk az ujjongó élőlényeket. Örömjeleik már az eső csendesedésekor érezhetőek, és pár nappal később a felfrissült talajból “kipattannak” a puszta gombái, egy kicsit zöldebb, színesebb lesz minden. Ha itt-ott megáll a víz, ott felpezsdül az élet, és amíg ki nem szárad zarándok hellyé válik.
Az igazi csoda viszont akkor kezdődik, amikor a késő délutáni órákban a gyors nyári vihar, amely nyugat felől érkezett és útját kelet felé folytatja. Az alacsonyan járó nap sugarai tisztán és erősen verődnek a sűrű esőcseppek között, széttört fényük gyönyörű szivárványt alkot. Nem kis örömére a szemlélődőnek, légyen helybéli gazdálkodó, pásztor ember, sétálgató – esetleg bőrig ázott – vándor, természetkedvelő alkotó, a művészet bármely ágából. Az ihlet és az alkotóvágy elkapja, és magával ragadja, kiváltképp a szakmabeli természetfotóst, aki tapasztalatból megérzi, kiszagolja az égi jelekből, hogy mikor mi történik. Talán nem olyan ravasz, mint egy sziú indián, aki egész életét a szabadban töltötte, ám a jó kép elkészítéséhez mindent bevet, ezért az időjárás jelentés folyamatos értelmezése életének napi gyakorlatává válik.
Röviden arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy a nyári zápor kifejezetten jó téma, bárhol is találkozunk vele. Persze nem tagadom, szívesen fényképeznék télen is szivárványt, de erre nem sok az esély, és ha mégis akkor… na majd ha összefutok vele, mesélek róla. Tehát, ha esik az eső, ez jó jel a természetfotósnak, mert az egyszer csak el fog állni, és ha szerencséje van, akkor ki is süt a nap, stb. Esik az eső! Hurrá, irány a Természet!
Jó fényeket, homogén hátteret!
