Szép, csodálatos, de hogyan készült? – kérdezik tőlem kíváncsian kiállításokon, vetítéseken. Nehéz helyzetbe hoznak, mert egy-egy képnek a története kisebb előadást és némi hozzá értést igényelne a hallgató részéről. Ebben a rovatban elmélyedünk egy kicsit a Természetfotózás rejtelmeiben, bonyolult és pofon egyszerű helyzetekben, sok képpel.
Az előző számban megkérdeztem, ez a kép Önök szerint: Hogyan készült?
A most következő verziót tanítványom, Holczer Péter írta. Személyes hangvételű sorait humorral és egy csipetnyi iróniával színesítette.
Szerdahelyi Péter kevésbé humorosan, de annál inkább szakszerűen fogalmazott:
“A kép témája nagyon szépen és helyesen a bal felső aranymetszésbe van komponálva. Szerintem kb.: 30-35cm magas állványról, hosszú expozíciós idővel (4-5sec), középsúlyos fénymérést alkalmazva, nyitott (2.8-as blendével, esetleg egyel szűkebbel), polárszűrőt a vízfelszínre állítva készítetted a képet. Az objektív gyújtótávolságában nem vagyok biztos, de szerintem valami kis zoom lehet (pl. 35-70/2,8).
A kép oldalfényben készült, a fényt az árnyékban lévő levélrészletre mérted, így a levél erezete szépen kirajzolódik és a fény által megvilágított rész sem exponálódott túl. Az oldalfény és az alacsony nézőpont hatására az erdő színei gyönyörűen tükröződnek a vízfelszínen. A hosszú expozíció, a nyitott blende, a polárszűrő alkalmazása miatt az előtérben és a háttérben szép selymes lágy vízfelszín látható, amely egy állóvízzé esetleg egy nagyon lassú vízfolyású pataké.”
A Velviát ezúttal Holczer Péternek küldöm, és köszönöm az egyre szaporodó leveleket.
Most lássuk az én verziómat:
Mivel a kurzuson időnként megemlítem egy-két kedvenc helyszínemet, Péter barátunk könnyen eltalálhatta, hogy a felvételt valóban Királyházán, a Kemence patak vizében állva készítettem. A követ nem, de a levelet saját kezűleg tettem egy másik, már korhadtabb helyére, tényleg gondosan ügyelve a kompozícióra. Itt jegyzem meg, hogy a természet hű fényképezésénél minél kevesebb beavatkozást szabad végezni. A kép esetében azt gondoltam, hogy a korhadt levél valamikor, szép sárga lehetett, ezért kicserélését nem éreztem durva beavatkozásnak. Az expozíció viszonylag rövid volt, mert ha sokkal hosszabbat exponálok, akkor nagyon elkenődik a víz finom fodrozódása. 2.8/80-200 mm-es objektívet, 5,6-os blendével, kb. 100-120-as állásnál használtam, magasabban, mint 30-35 cm. Viszont a háttér megválasztása nehézségekbe ütközött, mert ott, ahol a kő volt nem aranylott eléggé a víz, a túl parton álló sárguló fa leveleitől. Megkértem hát Árpi fiamat, hogy menjen át a túl oldalra és a kezében tartott két aranyszínű derítőlappal elértük a kellő hatást.