Pozitív eljárások (világosság által árnyék)
Névvariánsok:
Opaltípia; Opaltype, opal (ang.); Opal (ném.)
Használata:
Fénykorát az 1890-es években élte, kisiparosok elvétve még ma is készítenek ilyen képeket.
Anyaga:
Pigment átnyomás, vagy kollódiumklorid kép opálüvegen. Néha gyöngyház lapocskákkal fedett hátlappal készült. Ezek betakarhatják az egész képet, de ismerünk olyat is, amelyen csak a fehér csúcsfények alá ragasztottak kis gyöngyházlapokat.
Jellegzetességei:
A kollódiumklorid emulzión gyakran alakult ki sárga folt, nehéz volt a színezése is. Ha platin eljárással vagy platin színezéssel készült, felismerhetjük a tompa ezüstszürke tónusrendről. A gyöngyházzal bevont hátlapú képek minden mással összetéveszthetetlenek.
A készítés módja:
A platinotípiák népszerűsége idején lehetett kapni e célra platinával érzékenyített opálüvegeket. 1892 körül árusították a zselatinos emulzióval bevont opálüveget. Kollódiumos üvegdiáról leválasztott képet is át lehetett úsztatni az opálüvegre, hasonlóan a fotóporcelánhoz, de ez esetben sohasem égették ki a képet.
Méretei:
Leggyakoribb a levelezőlap és a kabinet méret, sokkal nagyobb opálképpel még nem találkoztam.
Magyarországi használata:
Elsősorban fürdőhelyi emlékképeket, szuvenírokat készítettek ezzel az eljárással, de előfordulnak portrék is, elsősorban női arcképek. Ezeket sokszor üveghasábra, más asztali dísztárgyra applikálták. Az 1890-es években volt gyakori.
Gyakorisága, értéke:
Európában sokan és sokfelé használták, ritkának nem mondható, de egy szép állapotban megmaradt példány minden gyűjtemény éke lehet.
Konzerválási feladatok:
Különösen érzékenyek a mechanikus sérülésekre, gyakori a tisztítási szándékkal tönkretett példány. A felragasztott gyöngyházlapocskák néha leválnak.
Irodalom:
Arthur T. Gill: Photographic processes, a glossary and a chart for recognition. Museums Association Information Sheet, 1978. No. 21.
