A meglepetés napja. Nem azért mert hatig lehetett aludni, hanem azért, mert terepjáró helyett helikopterrel indultunk kipróbálni az új EOS 40D, és 1DsMIII gépeket és a hozzájuk tartozó IS optikákat. De ezúttal nem az állatokra vadásztunk, hanem a Mount Kenyát figyeltük meg testközelből. Igen, 5200 méter magasra vitt bennünket a Phil nevű pilóta, ahol volt szerencsénk körberepülni a csúcsot. Több mint csodálatos élmény volt! Gleccser tavak, havas sziklák és kaktuszok, patakok, vízesés… Az ajtónélküli helikopterben majdnem lefagytak az ujjaim, de tudtam komponálni és exponálni mert a meleg belűlröl jött! Amikor azt gondoltuk, hogy ez az élmények netovábbja, a szervezők ismét rácáfoltak: landoltunk egy mini kanyonban, hogy kipróbálhassuk a 100 mm-es makró optikát is. Mindenkinek tetszett, de ahhoz, hogy részletezzem a véleményem meg kellene nézni a képeket a számítógép monitorján is.
A kölcsön kapott cuccokat viszzaadtuk a CPS-nek, printeltünk emlék-képeket a személyzetnek (akik voltak 200-an!), majd átrepültünk Nairobiba a záróprogram helyszínére. Miközben mindannyian kíváncsian vártuk a pályázat eredményhirdetését láttunk egy -kifejezetten erre az alkalomra tervezett- divatbemutatót a helyi designerek jóvoltából.
A portré kategória győztese német kolléga lett, a wildlife kategória fődíja olaszországba ment, a sorozat kategóriában épphogy lecsúsztam a díjazásról, de a tájkép kategóriában a profi fotósokból álló zsűri első díjjal jutalmazta a csillagászásom eredményét.
Összegezve: gyönyörű hét! Jó szervezés, gazdag programok, sok fotótéma, kiválóan jó hardware, profi technika-szapportálás, csodálatos emberek… Igaz, hogy az alvás-számlálóm nem vitte túlzásba, mégsincs okom panaszkodni, mert egy életre szóló élmény volt. Köszi a Canon bácsinak.
A technikáról részletesebben holnap.
