Vencsellei István művészetében a táj, a fény és az idő a három legfontosabb elem. Bényei József megállapítása annak az albumnak a bevezetőjében olvasható, amely a fotóművész hetvenedik születésnapjára készült – igaz, néhány hónappal később jelent meg. Ez a három elem a művész számára “egyszerre konkrét, objektív, ugyanakkor elvont, időtlen, misztikus tartalmakat is hordozó. E misztikus tartalmak belső szenvedélyről, feszültségről, élet és halál művészi átéléséről tanúskodnak” – követjük tovább az elemző portré értékelését. (…) Az elemzést egy hosszabb portrébeszélgetés követi az albumban, amelyben a szerző a művész életútját faggatja azzal a többletinformációval, amely soha nem tolakodó, még ha az újságírói kérdések lenyűgöző tudásról árulkodnak is. (…) Külön értéke továbbá a több mint száz színes és fekete-fehér, nem is annyira a kronológiát, mint inkább a tematikus érdeklődést, a ciklusosságot alapul vevő módon válogatott fotót tartalmazó albumnak a mintegy harminc, Vencsellei István művészetét, kiállításait értékelő idézet és az a dokumentumtár, amely a szokásos adatokon túl fotókat, plakátokat, könyvborítókat tartalmaz, kiegészítve mindezt egy válogatott bibliográfiával is. (Vencsellei – A fotóművész világa. Bényei József szövegével. Debrecen, Ethnica Kiadó, 2004)
(2005.03.23. – vitéz, Debrecen)
