(Paul Almásy) (Budapest, 1906. máj. 29- Thoiry /Franciaország 2003. szeptember) fotóriporter, újságíró.
Budapesten született, de rokonai Erdélyben éltek. A Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett, Bálint Györgyöt követte a Berzsenyi önképzőkörének elnöki székében. Előbb az orvosi karon tanult Budapesten egy évet, majd 1924-28 között politikatudományt hallgatott, Bécsben és Heidelbergben doktorált. 1928-tól kezdve újságíró, később riportjait fotókkal illusztrálta.

1936-ban a Berliner Illustrierte Zeitung megbízásából ő az első fotóriporter, aki keresztülvágott a Szaharán. 1937-től Párizsban élt. Bejárta Európát, Dél-Amerikát. 1938-tól a francia kormány külföldi tudósítójaként fényképezett a francia gyarmatokon. 1940-1943 között a svájci kormány hivatalos tudósítójaként fényképezett Európában, a svájci tudósítói igazolvány jóvoltából mindkét oldalon dolgozhatott. 1944-45-ben az amerikai hadsereg vezérkara mellett volt hivatalos tudósító. 1945-1949 között Európa háborús pusztításának nyomait fotózta. 1949-ben öt országban tanulmányozta a cigányok életét. 1950-1951-ben a Szövetséges Haderők Főparancsnoksága (SHAPE) hivatalos tudósítójaként az indokínai háborút, Ausztráliát, Óceániát fényképezte. 1952-től a WHO, UNESCO, ILO, FAO hivatalos tudósítója volt. 1960-1961 között fotódokumentációt készített az amerikai kormány információs szolgálata részére az USÁ-ban. 1961-ben létrehozta Togo fotóarchívumát, a WHO részére elkészítette Az eszkimók élete c. fotódokumentációját. 1966-1967: az UNESCO megbízásából a szibériai Akademgorodokot , az űrhajósvárost fényképezte. 1970-1971-ben Magyarországon, Jugoszláviában, Romániában, Bulgáriában, ill. az osakai világkiállításon, és az iráni császárság 2000. éves évfordulóján fényképezett. 1978-ban Les Hongrois címmel, az 1850-1980 közötti magyar fényképezést bemutató kiállítás-sorozatot szervezett, amelyet Párizsban, Genfben, Barcelonában, Milánóban és Amszterdamban mutattak be. 1984-1985-ben zajlott ötödik világkörüli utazása. Mongólia kivételével a világ valamennyi országában járt és fényképezett. 40 éven keresztül évente legalább 10 hónapot töltött úton. Sajtófotósként a manipulációmentes ábrázolás híve volt, soha nem rendezte át a valóságot. Képein kívül elméleti munkássága, tanítói tevékenysége is fontos. Az 1980-as években a Bálint György Újságíró Iskola és a Nemzetközi Újságíró Iskola tanára volt Budapesten, 1984-től pedig a World Press Photo zsűritagja. 1987-ben kitüntették a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével.1991-ben választotta a Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletbeli tagjául. Soha nem kötelezte el magát egy témakör mellett, a munkástól az államfőig mindenkit fotózott, mert az emberekre volt kíváncsi és a szociális mindennapok, különböző életformák, szokások, hagyományok érdekelték. Életműve az egész világ politikai, gazdasági, szociális és kulturális történelmével foglalkozik.