A kimagasló művészi értéket képviselő kínálatból ez évben Csontó Lajos 2020 Kutyaév című munkájára esett a választás. A testreprezentáció az elmúlt években, évtizedekben új megközelítésbe került az irodalomban, képzőművészetben és a fotográfia területén egyaránt. Az 1960-es évek vége felé tért hódító body art művészei saját testüket használták – nem egyszer a nézővel párbeszédben lévő akciók, performanszok keretében – véleményük megfogalmazására, önmaguk fizikai, lelki tűrésküszöbének kipróbálására.
Lengyel Beatrix (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár), E. Csorba Csilla (Magyar Fotótörténeti Társaság) és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója
Csontó Lajos 2020 Kutyaév című projektje, s a kiállított anyagból összeálló kötet nem a body art radikalizmusával rokon, hanem sokkal inkább Nádas Péter Saját halál című filozófikus albumával, vagy legutóbb Grecsó Krisztián önfeltáró, betegség reprezentációival, a test és lélek együttműködésének művészi kivetüléseivel. Szorongás, félelem, áldozattá válás, rettegés, néha düh, hit, a test, a lét fájdalma szólal meg a lapokon. A mobiltelefonnal készült „gyötrődő hatású, felkeményedett” fotók pillanatszerűsége, esetlegessége, a valóságot, vagy annak elbizonytalanított változatát tükröző realizmusa – a test térképe – találkozik a versekben, áthúzott szövegfoszlányokban megnyilvánuló lélekábrázolásokkal. 70 vers és kép – konkrét időt leíró eseménysorozat az időtlennel való találkozásról szól. Az emberi lét, az élő test a transzcendentálissal igyekszik párbeszédet kialakítani, fogódzót találni. A súlyos, operáció előtti – utáni létről valló fotók, a rájuk vetülő, saját kézírással írt szövegek nemcsak az egyéni útkeresés, halálközeli élmény nyomait, hanem trauma megélésnek, feldolgozásának általános egyetemes emberi tapasztalatát is magukba foglalják. Az egyszerű, hétköznapi technika – mobiltelefon-fotók, noteszlapok beszkennelve – az áthúzott, majd újragondolt sorok azt sugallják, hogy mindnyájan kerülhetünk hasonló, „tónusvesztett” állapotba.
A gyógyírt hozó munka a legnagyobb szükség, a pandémia idején vált ismertté, amikor százak, ezrek küzdöttek hasonlóan betegséget, halálközeliséget, magányt, istenkeresést hordozó lelki fájdalmakkal, s kis százalékuknak a „feltámadás” is megadatott. Még akkor is így van ez, ha Csontó Lajos művészi alkotómunkájával saját szívműtétének történetét kívánta dokumentálni, s nem a COVID okozta problémákra reflektálni. A „fény Isten legjobb hasonlata. A fotó maga is hasonlat, amely őrzi nyomát a fénynek.” – írja Alföldy Jenő Nádas Saját halál című kötetéről. Csontónál a fény besötétül, kemény kontúrok szabdalják az amúgy is sötétebb tónusú lapot, de a remény a sötétségben is megmarad.
Az elmúlt két évben a betegségtől, a kiszolgáltatottságtól és az elmúlástól való félelem járta át világunkat, ekként Csontó Lajos 2020 Kutyaév című munkája túlmutat a személyes élményen és egy kollektív, azonosulást kínáló, globálisan érthető és értelmezhető munkává alakul át.
Ezért a szakmai zsűri 2022-ben Csontó Lajosnak ítélte a második Rosti-díjat.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Csontó Lajos, a második Rosti-díj nyertese
Valamennyi, a díjra jelölt fotókönyvet megvásároltuk a Történeti Fényképtár gyűjteménye számára. A Rosti-díjjal – főigazgatói döntés értelmében – ezúttal 500 ezer forint pénzjutalom is jár.
