A fotózás relatív egyszerűsége feltalálása óta sokakat arra késztetett, hogy megpróbálja megörökíteni a neki tetsző pillanatokat, helyeket, embereket és tárgyakat. Nincs ember, aki meg tudná mondani, hány milliárd felvétel készült a fotográfia létezésének pár évszázada alatt. A bolhapiacokon nem egyszer találhatunk elfelejtett, idővel megsárgult, manapság “vintázs”-nak keresztelt fényképeket és persze ki tudja, mennyi, fiókok mélyén rejtőzködő dia, film és nyomat, soha elő nem hívott filmtekercs végzi végül a szemétben: hatalmas dokumentumforrás, amely végleg eltűnik a süllyesztőben.
Az amerikai Levi Bettwieser által elindított Rescued Film Project az ilyen, 1930 és 1980 között készült felvételek fellelésére és megmentésére jött létre. Aprólékos, elkötelezettséget igénylő feladat, melynek része a régi előhívási technikák felelevenítése és alkalmazása is. Egy projekt, amely komolysága ellenére mégse vált volna ismertté, ha Levi néhány éve nem vett volna meg 31 darab, soha elő nem hívott filmtekercset egy aukción. A tekercsek több, mint felén látható feliratokon különböző helyek neve szerepelt, de ezenkívül semmi nem utalt a tartalmukra.
Mint kiderült, a tekercsek egy amerikai katona történetét mesélik el, aki újoncként távozott a pennsylvaniai Fort Indiantown Gap kiképzőközpontból, Bostonban szállt hajóra a franciaországi Le Havre kikötője, majd Normandia és Reims felé.
A körülbelül hetven éves felvételek dokumentálják mindazt, amit útja során, a második világháború alatt látott és átélt.
Az ismeretlen fotós, ki tudja miért, soha nem láthatta saját felvételeit, de mi, a Rescued Film Project-nek köszönhetően, tanúi lehetünk a minden idők egyik legnagyobb világégése során átélt pillanatainak.
