Ha a fotográfiának külön igeideje lenne, valószínűleg a befejezett jelen lenne. Az elkapott, kapszulába zárt pillanat, mely a szemünk láttára tűnik el, ha nem rögzítjük: szoros kapocs elmúlt és jelen között. Életünk része a múlt hordozása, folyton “hódít a retro” – mindig épp más évtizedből – és mellé túldigitalizált hétköznapjainkba megérkeztek az analóg trendek is: ma már mindenből akad kézműves változat, a slow-mozgalom hívei pedig óva intenek a rohanó, stresszes életmódtól. A fényképezést is elérte az analóg nosztalgiahullám: divat lett elővenni szüleink, nagyszüleink Zenitjeit és Prakticáit, filmet fűzünk és instázunk – nemcsak okostelefonokkal, ugyanis a Fuji és a további nagymárkák lassan mind előállnak a maguk instant/instax verziójával (és bizonyos értelemben a Polaroid is épp feltámadni készül hamvaiból…)
A fényképezés – szokták mondani – ma már tényleg mindenkié, az instant Polaroid technika pedig igencsak kivette részét ebből a folyamatból. Megjelenésétől fogva egyre népszerűbbé, játékosabbá és elérhetőbbé tette a képalkotás ezen módja az elmúlt hét évtizedben. Az úgynevezett direktpozitív képrögzítési eljárás tökélyre fejlesztésén éveken át dolgozott dr. Edwin H. Land, tudós és feltaláló. A Polaroid cég 1937-es megalapítása után 1947-ben mutatta be első kameráját és az eljárást. Sikere és ismertsége azonban azóta töretlen, még a gyár 2008-as bezárása óta is, mely a rajongókat csak még fanatikusabbá tette: azóta is gyűjtik, keresik, egymás között cserélik a gépeket, a nyersanyagot, tartozékokat, és próbálják megfejteni a Polaroid valódi titkát, ugyanis az eljárás, az anyag a mai napig gyártási titok. Bár már sokan próbálták reprodukálni az eredeti nyersanyagot, és volt, akinek sikerült is, az instant fotó még mindig az ember által feltalált egyik legkomplexebb kémiai rendszer.
Itthon is szerveződött egy olyan baráti-szakmai társaság, akiket ez a “titok” vagy akár a gyártás leállása egy kicsit sem rettent vissza, sőt még jobban inspirálja őket. Folyton keresik ugyanis a lehetőségeket, kísérleteznek a nyersanyagokkal, eljárásokkal, hogy újra megteremtsék a sokszor saját képükre formált Polaroidokat és időről időre meg is mutatják ezt a nagyközönségnek. Az alkotók háttere, képzettsége és hivatása rendkívül széles spektrumot jár be: a boncmestertől és az orvosbiológiai mérnöktől a grafikuson át a hivatásos fotográfusig és operatőrig terjed, így az összeválogatott fotográfiák meglehetősen izgalmas és sokféle oldalát mutatják be az instant-archaikus analóg fényképezési eljárásoknak. A kiállítók nagyrészt a jól ismert InstART csoport tagjai, melynek szellemi motorja Tóth Ego(n) István illetve a Random csoportból, és A Fehér Vera vezette Hibaistáktól is többen részt vesznek a 70 éves Polaroid megünneplésében. Az egyetlen szervezőelv a Polaroid (családba besorolható) technikai kivitelezés volt, ezért az évfordulót ünneplő kiállítás témától és mérettől függetlenül egy igazi örömválogatás, mely az eljárás sokszínűségét és végtelen variálhatóságát igyekszik bemutatni.
Alkotók:
A Fehér Vera Bécsi Imre Deim Balázs Detvay Jenő Gálos László Gál András Gombos Lajos Kecskés Péter Kolozsi Bea Kovács Endre Nagy Anita Pók István Szabó Maya Tóth EGO(n) István Vachter János Vedres Ági Vadászi Zoltán Varga Gábor Ákos Varga Tamás
Helyszín:
Patyolat // PRÓBAüzem Baross Utca 85, Budapest, 1082
Megnyitó:
2018. február 8. csütörtök 18 óra
Megnyitja:
Csanádi-Bognár Szilvia, művészettörténész, esztéta
Megtekinthető:
2018. február 9. – március 6.
a Patyolatban megrendezésere kerülő programok ideje alatt és előtte
illetve előzetes bejelentkezés alapján: tn.agnes@gmail.com hétköznap délutánonként
kurátor, kontakt:
Telek-Nay Ágnes
tn.agnes@gmail.com
