Soha egy cég sem keresett meg a fotós cégek közül hogy támogatna a munkámban, vagy hogy fontosnak tartja azt, amit csinálok, csinálunk kórházakban, nyomortelepeken, stb és hozzáteszi azt amivel több, jobb lehetne minden. Igaz ami igaz én sem kerestem senkit meg. Valahogy úgy voltam vele hogy ha a jóisten úgy látja jónak úgyis megoldodik minden idejében. Mikor elkezdtem a kórházakban dolgozni számtalanszor jeleztem az alapítványok felé hogy a technikai felszerelésem nem feltétlenül elég ehhez a munkához és mivel karitatív munkákat végzek 85%-ban nem tudok csak úgy hip hop frissíteni. Sajnos kérésem teljesen süket fülekre talált így doloztam azzal amim volt úgy ahogy tudtam. Kaptam persze igéreteket innen onnan, de ezek mindig feledésbe merültek, elsüllyedtek.
A legkissebb technikai segítségnek is örültem volna, de álmomban nem gondoltam hogy ekkora segítséget kapok.
Minden pontosan ugyanúgy kezdődött mint a munkám a National Geographicnak. Kaptam egy levelet, és egy olyan ajánlatot amit sosem reméltem.
Nem kissebb cég állt mögém mint a Leica Magyarországi hivatalos képviselete a Leitz Hungaria
Kiemelt projektjeimhez mint például a koraszülött életmentő klinikákon folytatott munkám biztosítják a technikai hátteret, tehát vihetek magammal olyan fényerejű optikákat amivel könnyedén tudok dolgozni a legváltozatosabb körülmények között is, és ami hab a tortán, a kórházakban használhatok Leica gépeket. Nekem utoljára az egyetemen volt a kezemben Leica egészen pár nappal ezelőttig mikor elém pakolták a palettát és bemutatták a Leica friss választékát. Volt nekem a kezemben a sonytól az fujin át az olimpusig sok kisméretű tükör nélküli gép. Soha egy sem győzött meg teljesen…..mindig találtam valamit amivel nem tudtam vagy nem akartam megbarátkozni. A Leica valami egészen más. Letisztult. Egyszerű. Tökéletes.
Ja és full frame…. ami nagyon feltünő, hogy a spártaian leegyszerűsített dizájn mellett valami olyan hibátlanul ergonómikus, hogy nem szívesen teszi le az ember ha egyszer kézbevette. Nincsenek felesleges gombok, nincs csicsa, nincs céltalan dizájnelem. Egyszerű, csendes, tökéletesség van. Nem tudom semmilyen eddig használt kamerához hasonlítani. Leica…ennyi.
Az hogy mennyire hasznos azon a terepen ahol én dolgozom mondanom sem kell…kicsi, könnyű, full frame, és páratlan képi világa van…még csak steril környezetben használtam de az eddig is feltünt hogy teljesen más logaritmus alapján mér fényt mint a nikon. Jobb….
Az első objektív amit kaptam tesztelésre és projektre egy Samyang 24/1,4 volt nikon bajonettel a d700-ra. Hónapokig próbáltam egy ilyet szerezni hogy be tudjam fejezni a projektemet a National Geographicnak mivel olyan helyen dolgoztam ahol a fény csak látogatóba jár így hihetetlen könnyebbség az 1,4-es fényerő.
Végülis elvittem filmforgatásra is ahol mondhatni extrém terepen próbálhattam ki hisz a fények folyamatosan változnak, a szereplők mozognak, és ugyebár ez a kis csoda manuális! Hála istennek hisz azok a fotósok akik dolgoznak manuálissal, gyorsan rájönnek hogy terepen néha kincset ér az hogy nem kell szórakozni a fókuszpontokkal hanem pillanatok alatt át lehet tenni az élességet a kép másik sarkába egy mozdulattal.
Első benyomásom az volt hogy az optika letisztult, minimalista, nagyon preciz, minden holtjátéktól mentes. A második az hogy basszus iszonyatosan szép rajzolata van!
Na de viccet félretéve semmilyen kompromisszumot nem kötöttek a minőség területén.
Tökéletesen éles a kép a sarkokban is, vignettációval nem találkoztam.
A forgatáson hibátlanul tudtam vele dolgozni és ami a Natgeo projektet illetni ha a kezdetektől ezzel dolgozhattam volna egy hét alatt vidáman végzek! Na de lássunk egy pár példát.
A képre kattintva nagyobban is megnézhetitek hogy bizony részletgazdagságban nincs miért szégyenkeznie a Samyangnak hiszen gyakorlatilag részletgazdagabb képet ad mint a fix 85-ös nikonom.
Vignettációval vagy a sarkok életlenedésével nem fogtok találkozni és a torzítás is gyakorlatilag észrevehetetlen, köszönhetően az aszférikus lencsetagoknak. A kromatikus aberráció olyan alacsony szintre van szorítva hogy semmilyen gondot nem okoz.
2,2-es rekeszen nagyon gyenge fényviszonyok közt így működik…
teljesen nyers kép, egy 8 éves D700-as nikon vázon. Igazából nem tudom elképzelni mit művelhet egy ilyen optika egy komolyabb vázon, de egy szó mint száz a többi gyártónak fel kell kötnie a gatyát mert ár érték arányban a Samyang erősen a verhetetlen kategória. A Magam részéről én nagyon szerettem dolgozni vele…nem volt feltünő, kihívó, viszont be tudtam vele két nap alatt fejezni a munkát a National Geographicnak, és a forgatáson is minden igényemnek tökéletesen megfelelt. Azoknak akik nem félnek a manuális objektívektől (tehát a fotósoknak) tiszta lelkiismerettel tudom ajánlani. Kipróbáltam, leteszteltem minden terepen, és sajnos visszaadtam 😀
Köszönöm a lehetőséget a Leitz Hungariának és azt is hogy mögémálltak amikor épp senki nem akart még.
Negatívum. Sajnos az is van….a tok amit adnak hozzá….kis bársony zsák…kivülről de belül müanyagszerű valami….könyörgöm egy ilyen optika ennél többet érdemel! 🙂
Címkék
balassaleicaleitz hungáriasamyang 24mm tesztsamyang tesztSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
