2004 nyarán fogtuk magunkat és sétáltunk egy nagyot….majd 800 kilométert…persze kalandosra sikeredett mint minden eddig az életemben de emiatt sosam fogok panaszkodni szeretem a kihívásokat…hát ez az volt…szinte pénz nélkül mentünk végig, Compostellában kiültem koldulni a katedrális elé a compostellámmal (tanúsítvány az útról) mire kijött egy pap és a perselyből adott negyven eurót hogy haza tudjunk jönni (Barcelonába) Kérdeztem hova küldhetem vissza mire ő csak azt mondta hogy dobjam be egy katolikus templomba ahol csak szeretném jó helyre megy….persze nem dobtam be. Vissza akartam vinni. Sok év telt el…hol lusta voltam, hol nem volt pénzem, hol elfelejtettem…..Épp van negyven euróm….nem több…csak annyi. Gondoltam egyet….végülis Spanyolországban maradok, mi bajom lehet? Felülök a biciklimre és megindulok a negyven euróval. Nem izgatom magam hogy mit fogok enni…megoldódik. Nem érdekel hol fogok aludni…megoldódik. Meglátjuk meddig tart….nem izgat… Nem tervezek. Nem viszek semmit csak egy váltás ruhát…oda nem kell több…talán egy kamerát. Na de mikor menjek? Folyamatosan tanítok, dolgozom stb márciustól Magyarországon vagyok szintre egész nyáron….marad a Február.A leghidegebb évszak.A legesősebb.Amikor a szállások 95%-a zárva van.Remek ötlet! Menjünk februárban. Pamplonáig elvonatozom és megindulok februárban. Napi 60 km a minimum amit mennem kell. Jártam az utat a legnagyobb hőségben, most megtehetem a legnagyobb hidegben. Kaland lesz nem akármilyen.Valahogy nem aggódom semmin. Nem érdekel hogyan lesz. Zarándoknak megyek nem turistának. Lesz ahogy lesz.
Címkék
balassacaminocamino de compostelakoldusSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
