Pici sötét szoba….koszos bomladozó ágyak.
A földet masszív kosz borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek. Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez…közelebb megyek…takarók között cseppnyi baba fekszik. Beteg.Nem tudják mi baja van.Nincs pénz gyógyszerre.Nincs pénz orvosra.Nincs pénz buszra az orvosig.Félretették….lehet hogy megmarad…ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz.Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő…apró fogai koromfeketék…majd megmozdulnak.Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül. Még él…de a legyek már a szájába petéztek…Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.
De hiába…én erre vagyok alkalmas. Tudom hogy még saját feleségem sem érti…tudja mikor hazajövök napokig nem vagyok még otthon…nem beszélek sokat…nem mutatok fotót…bámulom a falat. Sokadszora fürdök de még mindig érzem a bőrömön a rothadás édeskés illatát. Nézem a fotóimat és tudom hogy ezzel tudok segíteni. Tudom hogy nem tudok semmi mást tenni. Megmutatni és odavezetni azokat akik segíteni tudnak. Azokat akik eljöttek a karitatív workshopokra mikor nekik is gyüjöttünk. Köszönöm nekik. Milyen könnyű egy légkondicionált belvárosi lakásból okoskodni, fontoskodni és milyen nehéz odamenni és nyitva tartani a szemed…tudjátok néha nagyon szívesen becsuknám…hogy ne lássak…ha nem látom akkor nincs is….akkor ez meg sem történik. 
Minden út végén egy valamit kérek a teremtőtől…ne haragudjak azokra akiknek semmi sem elég…azokra akik fél életüket felhalmozott tárgyakkal igazolják….akik miatt éhezik a fél világ. Nehéz ez a feladat és kevés vagyok én ehhez.
- Link lekérése
- Más alkalmazások
Címkék
balassaukrajnaSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
