Elmesélek egy történetet. Korán reggel Barcelonába kellett mennem ahol találkoztam egy barátommal. Kicsit sétáltunk a városban bár én nem különösebben rajongok Barcelonáért, így csak délután indultunk haza Lloretbe. Végigvonatoztunk a tenger mellett egészen Blanesig ami a szomszéd falu 8 kilométerre Llorettől. A busz már az állomáson várt a vonattal érkezőkre hogy valamivel több m int egy euroért átfuvarozzon minket a célállomásra. A busz ajtajában azzal szembesültem hogy nincs nálam készpénz csak kártya. Természetesen a buszon nem tudok vele fizetni. Hátrapillantottam barátomra aki lemondóan megrázta a fejét, vissza a buszsofőrre aki megvonta a vállát. A legközelebbi automata a városban van a következő busz egy óra…-Mindegy…szóltam Janinak….-menjünk gyalog.Az esetről tudni kell hogy Janinak beteg a lába. Általában nem vágott volna bele egy ilyen hosszú útba hát még ha tudta volna hogy emelkedőkben bővelkedik. Elkezdtünk hát sétálni. A gyorsforgalmi út mellett elkerülve a várost….-Te Jani! szólítottam meg… -stoppoljunk? Felnevetett….na jó én gyakorlatilag katonai kabátban sapkában a két méteremmel nem voltam valami túl bizalomgerjesztő és igaz ami igaz ő sem kicsi….Sebaj max röhögünk egyet gondoltam és kitartottam az ujjamat séta közben….Igazából nem volt hülyeség mert így legalább szélesebb ívben kerültek el az autók több helyet hagyva az egészséges sétának.-Te Jani! Tudod mi a szerencse? -kérdeztem tőle….-Mi? -felelte-Hogy a jóisten sosem ad olyan feladatot amihez ne adna erőt is….tudod mit ez egy jó kaland…hazasétálunk! -mondtam neki miközben már erősen ránksötétedett.-Ez az igazi camino! -mondta nevetve és nekem eszembe jutott az a nyolcszáz kilométer amit ott legyalogotam tizen éve…-Csak velünk történhet ilyen baszdmeg! -szóltam nevetve -a két csóró!Nevettünk….mindenen…az eukaliptuszerdők illatán mellettünk, a minket messze elkerülő autókon, a két hülyén aki a sötétben sétál az út szélén és stoppol….Kb az út felénél tartottunk és picit már fáradtunk is mikor eszembe jutott valami…ha esetleg levenném a nyakamból a keresztet és a stoppoló ujjam alá lógatnám könnyebben felvenne valaki….de rögtön el is vetettem az ötletet hiszen micsoda gondolat ilyesmire használni egy keresztet…micsoda hitetlenség hisz a jóistennek az a terve, hogy felvegyenek minket akkor úgyis felvesznek, ha pedig úgy akarja akkor sétálni fogunk így is úgy is hazáig és kész! Jót mosolyogtam magamon és sétáltam tovább…egyszercsak Jani felnevetett és előre mutatott.Egy pici kék twingó az út szélére húzódva várt minket…-Te Jani aki fel mer venni minket amellé én nem biztos hogy be merek szállni! -mondtam nevetve, de már oda is értünk. Hatvanas párocska egy füstös kis autóban mosolyogva integetve hogy pattanjunk be…igazából már az csoda volt hogy befértem hátra egy twingóba….-Honnan jöttél? -kérdezte mosolyogva a pici nő-Innen Lloretből…itt lakom.-Nem úgy! hol születtél? Norvég, Svéd, Lengyel?Felnevettem….Magyar anya Baszk apa….Nem bírtam ki hogy ne kérdezzem meg….Hogy az istenben volt bátorságotok felvenni engem?…Minket?Felnevetett.-Kilenc évet éltem egy Lengyel pasival aki hajléktalan volt lengyelországban évek óta karatézom meg tudom védeni magam meg aztán amúgy is meg kell halni valamiben! Nevettem…. -Háromszor voltam rákos, -mesélte nevetve -két sztrókom volt és semmi bajom…ha ezek nem intéztek el akkor én már nem vagyok hajlandó félni semmitől sem! -Van ez a kis autóm amivel körbejárom a hoteleket vendéglőket stb…összeszedem a maradék ételt és elviszem azoknak akiknek nincs mit enniük! -Mesélte-Vöröskereszt? -kérdeztem óvatosan-Isten ments -kiabált fel -nincs semmilyen szervezet csak én…én csinálom és kész nem kell segítség van ez a pici vacak autó ameddig gurul addig lesz mit enniük!Közben kiderül hogy a lánya fotográfiát tanul esetleg segíthetnék neki kicsit…természetesen elvállalom…hazáig sokat beszélünk majdnem a kapuig visz…kedvesen elbúcsúzik és már gurulnak is tovább…Janival összenézünk….-Hogy van az hogy mi valahogy mindig ilyen emberekkel futunk össze? -kérdezemJani csak nevet….A hasonló bolondok mindig megtalálják egymást…..
 |
| Bizalomkeltő stopposok 🙂 |
Címkék
balassabarcelonacsodastoppolásSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
