A negyvenedik év mégiscsak egy lépcső gondoltam én is amikor kialakult bennem egy ötlet amin hónapokig dolgoztunk míg végül tökéletes lett. Több lehetséges változat született míg megállapodtunk a végleges verzióban. Sokat hallgatom minden felől hogy miért nem lehet már venni egy könyvet, albumot a munkáimmal. Azért mert bármit is csinálok szeretném ha lenne súlya. Minden évben kiadni egy könyvet nekem nem célom. Mindenképp azt szerettem volna hogy ez egy vízválasztó dolog legyen a fotográfiámban.
Elkészült tehát az Aricia 40.
Azért választottam ezt a sorozatomat mert ez volt az ami a betegségem után egy újfajta megértés felé mozdított. Ez volt az utolsó olyan sorozatom ahol nem szerepeltek emberek a képeken, itt változott meg minden.
Elképzeltem 40 darab matt fekete dobozt amiken arany betűkkel szerepel a cím.
Kívül csak a cím és az alcím…a nevem csak belül kerül említésre, jelezve hogy az én munkámat tartod a kezedben. Minden dobozban 16+1 kép van elválatszva papírral, tetején fehér vászonkesztyűvel. Mindegyik doboz sorzámozott, kézzel aláírt.
A nyomatokat a Pigmenta Art Print Lab készítette Hahnemühle Photo Rag Baryta papírra archív pigment print technológiával.
A 40 gyönyörű doboz elkészült.
Julius végéig személyesen veheted át tőlem Budapesten ezután postai úton juttatjuk el azokhoz, akik szeretnék a negyven doboz egyikét.
A dobozok jelképes negyvenezer forintos áron találnak gazdára, kivéve a 40/40-es példányt amit árverésre fogok bocsátani.
- Link lekérése
- Más alkalmazások
Címkék
ariciabalassabalassa fotólimitált kiadáslimited serieSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
