Népszabadság, 2013. június 14.
HÁROM TÉMA
Eifert János mesélte, hogy hódmezővásárhelyi diákként úgy úszta meg a kötelező nyári krumpliszedést, hogy jelentkezett a helyi néptáncegyüttesbe, ahol egész nap próbálnia kellett. Később Budapestre, a Honvéd együttesbe került, tizenhét évig volt hivatásos táncos.
Közben elkezdett fényképezni, naná, hogy legelőbb táncot, később aztán főként női testet és természetet. Azt nyilatkozta egyszer: „Ezzel a három témával meg is lehet mutatni az egész világot. Az ősember vadászat előtt egy zenés, táncos szertartáson lepróbálta a hadállásokat, a várható eseményeket, kérte az égiek segítségét a sikeres vadászathoz. A zene ritmust és erőt adott neki, a tánccal pedig fokozta az erejét.”
Bár 190 önálló, 700 csoportos kiállítással, 170 díjjal, diplomával és 40 országban készített sok tízezernyi felvétellel a háta mögött volna miből válogatnia, ezúttal a számára különösen kedves táncképeit (életműve fontosabb darabjait) láthatjuk a Nemzeti Táncszínházban. Az Ars poetica című kiállításon öt évtized anyagának ötven nagyméretű, Eifert munkásságát meghatározó felvételét láthatjuk. Képek a Domino Pantomim együttesről, a Pécsi Balettről, a Győri Balettről, a Szegedi Kortárs Balettről, Béjart együtteséről – jelenetek és álomszerűvé alakított pillanatok.
Eifert János a napokban töltötte be hetvenedik életévét, mégis elmondhatjuk róla: az egyik legfiatalosabban gondolkodó művész, aki mindig erős figyelemmel van a technika kínálta lehetőségekre is. Híresek diaporámái, és a digitális képalakítás kínálta mai lehetőségeket is bátran használja. Ez kiderül a tárlaton látható képekből, de kiderül abból a nagyon szép és értékes könyvből is, amely Képírás – Fotóakadémia címmel talán fél évvel ezelőtt került a boltokba, és amelyben Eifert János úgy beszél a fényképezésről, hogy érti a kezdő is, és újdonságot nyújt a profinak is.